Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - Varga Benedek: Antall József és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár
VARGA B.: Antall József és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum 9 gyak csoportjának és (3) a különleges állatok szarvát, koponyáját, tollazatát, szőrméjét, vagy csontvázát gyarapító anyag együttes gyűjtésére és bemutatására. Hasonló szándék figyelhető meg később Magyarországon pl. Esterházy Pál (1635-1713) herceg gyűjteményének esetében, amely szintén egyszerre igyekezett képző- és iparművészeti, néprajzi és természettani tárgyak gazdag kollekciójának felépítésére, s amelynek tekintélyes része szerencsés módon Fraknóvárott máig fennmaradt. Az általános tematikájú Kunstkammerek mellett a 16-17. század fordulójától sorra jelennek meg a „csodaszobák”, (Wunderkammer, cabinetto de curiosi), amelyekben eleinte a természet különlegességeit, kuriozitásait hordták össze: kétfejű bárány, vagy négylábú tyúk csontvázát, különös tengeri lények vázát, a narvál agyarát, szokatlan kőzeteket, ásványokat, kristályokat. Ezek a szintén reprezentációs célokat szolgáló kollekciók a természet végtelennek tűnő gazdagságát voltak hivatottak bemutatni, s csak apránként adták át helyüket a rendszerezésre törekvő tudományos célú gyűjteményeknek a főúri udvartartásokban. Az utóbbiak közül mindenképpen külön említést érdemel IV. Keresztély dán király (1577- 1648) orvosának Öle Wormmk (Olaus Wormius, 1588-1655) a gyűjteménye. Wormius anyagát meglehetősen jól ismerjük, hiszen 1655-ben posztumusz kiadott katalógusa (Museum Wormianum) leírja a gyűjtemény felépítését és metszeteken mutatja be néhány különösen érdekes darabját. A Worminianumnál is híresebb lett a német jezsuita Athanasius Kircher (1602-1688) római gyűjteménye (Museum Kircherianum), amelynek római zarándokok és Európa tudósai egyaránt csodájára jártak. Az egyetemeken felhasznált, valamint a fejedelmi és az arisztokrata magángyűjtemények mellett a 17. századtól egyre nagyobb számban jelennek meg a tudós társaságok, akadémiák kollekciói. Hatásuk a mai muzeológiára már közvetlen, hiszen céljuk nem a hatalom és befolyás reprezentálása, sőt még csak nem is az egyetemi képzés előmozdítása volt. Reprezentáltak persze ezekkel a gyűjteményekkel is. Tudásukat, műveltségüket igyekeztek felmutatni, de céljuk közművelődési volt. Arra törekedtek, hogy a szélesebb publikum számára tegyék elérhetővé gyűjteményeiket, a felhalmozott és bámulandó tudást. Az akadémiai, egyesületi mozgalom többféle akadémiatípust eredményezett, a nagyobb városok meghívott, nemzetközi tagokkal rendelkező intézményeitől, mint amely a római Academia dei Lincei (1603) volt, az önkéntes tagokból álló városi és a környékbeli nemesi intelligencia tudományos testületéitől, a kisebb, regionális központok, kisvárosok önképzőköréig Itália- és Franciaország-szerte. Híresebbé a nagynevű hazai és külföldi tudósokat összefogó, és az uralkodók által bőkezűen támogatott országos, királyi, fejedelmi akadémiák lettek, mint amilyen a LAcadémie franqaise (1635), a firenzei Accademia del Cimento (1657) a Royal Society (1660), vagy a berlini Preußische Akademie der Wissenschaften, a porosz királyi tudományos társaság (1700) volt. Ezek az akadémiák már rendelkeztek tudományos gyűjteményekkel, amelyeknek orvosi relevanciájú anyaga is volt, amelyet a nagyobb közönség előtt is bemutattak, de orvostörténeti gyűjteménynek még mindig nem nevezhetjük őket. Az eleinte reprezentációs célokkal létrejött, majd egyre inkább tudományos jelleget öltő, sőt a kor természettudományában alapvető hatást gyakorló intézmények sorában külön figyelmet érdemel a párizsi Jardin du Roi, amelynek átalakulása jelzi a 18-19. század tudományos gondolkodásának és ismeretterjesztő tevékenységének változásait. Bár a francia Királyi Kert a korabeli Európa egyik legnagyobb állat- és növénytani gyűjteménye volt, azonban elsősorban mégsem a gyűjtemény nagysága miatt érdemel figyelmet, hanem veze
