Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
TANULMÁNYOK - Horváth Zsuzsanna: Dosztojevszkij epilepsziás tapasztalatai és epilepszia-ábrázolásai a mai neurológia tükrében
Horváth Zs.: Dosztojevszkij epilepsziás tapasztalatai 89 Dosztojevszkij tudatalattijában jelenlévő szigorú apja. Meglátása szerint az író egész életét uralta ez a kettős viszonyulás az apa-cár fennhatósághoz: kéjes mazochisztikus alávetettség egyrészről, és dühödt lázadás ezellen másrészről.” [FREUD, 1928] Ugyanakkor Rosen azt is megállapítja, hogy Dosztojevszkij rohamai generalizált epilepszia-jegyekkel rendelkeznek, amit Sztrahov leírása mellett neurológusok is alátámasztották a későbbiekben. [GASTAUT, 1973; RICE, 1990] Freud mégis hisztériaként diagnosztizálta Dosztojevszkij betegségét, aminek oka lehetett volna az, hogy a pszichogén rohamok sokszor összetéveszthetők a szervi epilepsziás rohamokkal, annak ellenére, hogy a különbségek klinikai megfigyelésekkel kimutathatók. ,/lz epilepsziás roham rendszerint éjszaka, alvás közben következik be, amikor a beteg egyedül van, míg a pszichogén roham többnyire mások jelenlétében zajlik; az epilepsziás roham során a beteg megharapja a nyelvét vagy más módon sérül, míg a pszichogén rohamnál nincs fizikai sérülés; az epilepsziás rohamnál a beteg arca elkékül vagy elsápad, a pszichogén rohamnál nem; az epilepsziás rángógörcsöket depresszió és zavartság követi, a pszichogén roham után a beteg jobban érzi magát, kellemesebb a közérzete és nyugod- tabbMA Nem valószínű, hogy Freud ne tudott volna ezekről a különbségekről, hiszen korábban sok hisztériás beteget kezelt. Emellett ő maga is elismerte, hogy hisztéria-feltevését tudományosan nem tudná bizonyítani, mivel nincs elég információja az író első rohamairól és arról, hogy pontosan milyen események válthatták ki a rohamokat. Igazából nem fejtette ki, hogy jutott erre a diagnózisra, de tekintve, hogy akkoriban az epilepsziakutatás még eléggé gyermekcipőben járt, nem tulajdonított túl nagy jelentőséget annak a ténynek, hogy Dosztojevszkij tünetei inkább hasonlítottak az organikus epilepszia jegyeire, mint hisztériára. Elméletét valószínűleg az író regényeire és életének neurotikus aspektusaira alapozta, és arra a nagyon lényeges elemre, hogy Dosztojevszkijnél nem lépett fel mentális leépülés és elbutulás, amit pedig oly jellemzőnek tartottak Freud korában az organikus epilepsziával élőkre. Egy, 1920-ban írott levelében Freud azt fejtegeti, hogy az organikus epilepsziának, az agy betegségeként feltétlen velejárója a mentális leépülés. Mégis, több kimagasló teljesítményű, epilepsziával élő híres embernél (pl. Julius Caesar, Nagy Péter cár, Mohamed próféta, Lord Byron, Flaubert, Paganini, Pascal, Maupassant, Dosztojevszkij) ez nem következett be. Freud szerint tehát, mivel ezen epilepsziások nem „butultak el”, nem is lehet betegségüket organikus eredetűnek tekinteni, hanem mindannyian a „hisztéria tiszta esetei” közé tartoznak. Azóta újabb kutatók, mint például W.G. Lennox megállapították, hogy a jó képességű emberek agya általában ki tudja védeni a nagyfokú sérüléseket az intellektuális teljesítmény csökkenése nélkül, főleg, ha a rohamok egyfélék. Dosztojevszkijnek ugyan kétféle rohama volt - temporális lebeny epilepszia és generalizált epilepszia, de nála a tünetek leginkább emlékezetkiesésben és nevek-arcok elfelejtésében nyilvánultak meg44 45, tehetségét és szellemét nem csorbították, (lásd A Karamazov testvérek) Rosen úgy gondolja, hogy a mai napig nem tisztázottak pontosan a két betegség közötti különbségek, és meghatározásuk azért is nehéz, mivel a kétféle roham ugyanazon betegnél egyszerre is jelen lehet, illetve egy epilepsziás roham hisztériás reakciókat is kiválthat. Nem mindig áll fönn tehát az egyértelmű (vagy ez/vagy az) választás lehetősége. 44 Rosen, N.: Freud on Dostoevsky’ epilepsy (1988) ford. 45 A tanulmány 77-78. oldalán van a memóriazavarra példa.