Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)

TANULMÁNYOK - Horváth Zsuzsanna: Dosztojevszkij epilepsziás tapasztalatai és epilepszia-ábrázolásai a mai neurológia tükrében

90

Comm, de Hist. Artis Med. 214—217(2011)

Létezhet egy szürke határsáv az epilepszia és a hisztéria között, a következő jellemzőkkel:

1 .A beteg hisztériában és organikus epilepsziában is szenved, de a tünetek külön-külön jelentkeznek. így előállhat egy olyan helyzet, hogy egy fellépő epilepsziás roham hisztériás rángógörcsökkel végződik. Ez különösen igaz temporális lebeny epilepszia esetén.

2.Az is előfordulhat, hogy a két betegség egyszerre van jelen, tünetei egy időben, kever- ten (hybrid) jelentkeznek.

Rosen úgy véli, Dosztojevszkij betegségére ez utóbbi a jellemző: öröklött (genetikai) hajlamát az epilepsziára érzelmi megrázkódtatások sora aktivizálhatta, főképpen a különböző tekintélyfigurák (apa, cáratyuska, Isten) elleni lázadások. Ebben az értelemben Rosen egy-egy regény megírását is a „tekintély/fennhatóság” elleni lázadásnak, mintegy „apagyilkosságnak” tekint, melyet aztán büntetésként epilepsziás roham követ. Talán nem véletlen, hogy Dosztojevszkij epilepsziás rohamai A Karamazov tesvérek megírása után szűntek meg, amikor is, mondhatni „kiírta magából ezt a konfliktusár és megbékélt apja emlékével. Ezek az érzelmi zavarok jelentik tehát a pszichogenikus elemet a betegségében, amelynek mindenképpen lehettek szervi alapjai, mivel - az epileptológusok egyetértenek ebben - egy epilepsziás roham végződhet hisztériás rángógörcsökben, de a fordítottja már nem igaz: hisztéria nem válthat ki organikus epilepsziát.

Rosen konklúziója szerint tehát Dosztojevszkij mindkét betegségben (hisztéria és epilepszia) egyaránt szenvedhetett, így Freudnak és bírálóinak is igaza lehet. Freudnak abban, hogy a bűntudat és az eksztatikus aura jelenlétét inkább pszichogén hatások válthatták ki, a bírálóknak pedig abban, hogy Dosztojevszkij rohamai organikus epilepszia jegyeket is hordoztak.

4.2. Henri Gás taut

Henri Gastaut (1915-1995) neves francia neurológus, aki sokat foglalkozott epilepsziás művészek (Gustave Flaubert, Vincent Van Gogh) betegségének természetével, Dosztojevszkijről is írt több tanulmányt. Az 1963-ban írt tanulmányában Dosztojevszkij epilepsziáját parciális epilepsziaként határozta meg komplex tünetekkel, majd az 1978-ban született írásában, korábbi diagnózisát elvetve elsődleges generalizált epilepszia mellett érvelt. 1984-ben újabb esszét írt, amiben arra a következtetésre jutott, hogy Dosztojevszkij nagy valószínűséggel mindkét típusú epilepsziában szenvedett.

Ebben az írásában az író temporális epilepsziájára utaló jelek közül kiemel hármat:

Egyrészt a többnyire érzelmi felindulások által kiváltott rohamok előtti általános remegést, amint arról A félkegyelműben is olvashatunk. Miután Rogozsin megöli Nasztaszja Filippovnát, a herceghez fordul:

„ ...Úgy látom, remegsz, Lev Nyikolajevics - szólalt meg végül Rogozsin. - Majdnem úgy, mint amikor rosszul érzed magad; emlékszel rá, hogy volt Moszkvában? Vagy éppen úgy, mint roham előtt. Nem is tudom, mit csináljak most veled...mert ha most kitör rajtad a betegség, rohamot kapsz, és felüvöltesz, akkor bizonyára meghallja valaki az utcán vagy az udvaron, és gyanút fog, hogy emberek vannak a lakásban; dörömbölni fognak, bejön46 F. M. Dosztojevszkij: A félkegyelmű (1981) 824.