Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
TANULMÁNYOK - Horváth Zsuzsanna: Dosztojevszkij epilepsziás tapasztalatai és epilepszia-ábrázolásai a mai neurológia tükrében
Horváth Zs.: Dosztojevszkij epilepsziás tapasztalatai 83 „...A testben-lélekben összetört, legyengült hercegnek nagyon megtetszett a nyaraló... három nappal a roham után, a herceg külsőleg már csaknem egészséges embernek látszott, jóllehet belül érezte, hogy még nem épült fel egészen. ”33 Miskin is mindig érzi a rohamaival járó rossz hangulatot, amit az író sommásan úgy fogalmaz meg: „beteg a lelke”. Ilyenkor előtörnek benne a rossz emlékek és az ismeretlen eredetű bűntudat és szégyenérzet. A rohamok után az írónak sem és a hercegnek sem a fizikai értelemben vett jóllét hiányzott, hanem az, amit a rohammal elveszített: jókedve és derűje. 3.2.4. A temporális lebeny epilepszia speciális jellegzetességei Memóriazavar Miskin hercegre Dosztojevszkijhez hasonlóan jellemző volt a feledékenység, a memóriazavar. Előfordult, hogy nem emlékezett rá, ebédelt-e már, vagy hogy min gondolkozott pár perccel korábban. Amikor felmerült egy párbaj lehetősége, a herceg találkozott Aglájával a parkban, aki megmutatta neki, hogyan kell megtölteni egy fegyvert. Alighogy hazaért, a párbaj gondolatától terhelten nem emlékezett az elmúlt óra eseményeire sem. „Sokáig őgyelgett a sötét parkban, és végül egy sétányon találta magát. Tudatában megmaradt az a visszaemlékezés, hogy ezen a sétányon már végigment, oda és vissza harmincszor vagy negyvenszer megtette a csupán százlépésnyi távolságot a kis pádtól egy feltűnően magas, vén fáig. Még ha akarta volna, akkor se tudta volna emlékezetébe idézni, mit gondolt ez alatt a parkban eltöltött, legalább egyórányi idő alatt. ”35 36 3.3. Ördögök (1871-72) A regény alapötletét egy 1869-es gyilkosság adta; egy anarchista diáktársaság tagjai megölik egyik társukat, mert az szembefordult vezetőjükkel és ki akar lépni az egyre szélsőségesebbé váló szervezetből. A főszereplő Nyikolaj Sztavrogin, az Istentől elfordult, bűnbe esett, de megváltásra vágyó fiatalember, aki a regény végére már nem tudja elviselni bűnei terheit, így maga vet véget életének. O az, aki a regény szereplőinek különböző eszméit létezésével önkéntelenül is felerősíti: Satov meggyőződését az istenember eszméjéről (ő lesz egyébként a gyilkosság áldozata); Verhovenszkij gyilkosságra ösztönző manipulációit, és azt, hogy jogot formál emberéletek kioltására; valamint Kirillovét is, az epilepsziás, öngyilkosjelölt emberisten-eszme követőjét. Kirillov huszonhét év körüli fiatalember, akinek fontos szerepe van a regényben, hiszen a gyilkosság nem történhetne meg az ő öngyilkossága nélkül. Időpontját a társaság kérésének megfelelően Satov meggyilkolásának időpontjához igazítja, a bűntény tehát így lesz elkövethető. Dosztojevszkij sokat foglalkozott Istenhittel és Istennel kapcsolatos kérdésekkel, legtöbb regényében központi szerepet kap e kérdés, szereplői között van hívő és ateista, szinte mindenhol megjelenik az istenember és az emberisten közötti különbség. Sáfrány [2005] így ír erről: 35 F. M. Dosztojevszkij: A félkegyelmű (1981) 319. 36 F. M. Dosztojevszkij.' A félkegyelmű (1981) 489.
