Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
TANULMÁNYOK - Horváth Zsuzsanna: Dosztojevszkij epilepsziás tapasztalatai és epilepszia-ábrázolásai a mai neurológia tükrében
76 Comm, de Hist. Artis Med. 214—217(2011) 1.6. A roham utáni állapot Meglehetősen sok epilepsziás betegről tudunk ma már, akik egy-egy eszméletvesztéssel járó nagyroham után érzékennyé, sőt sértődékennyé válnak, esetleg depressziósok lesznek és eluralkodik rajtuk egyfajta bűntudat. így ír erről Sztrahov barátjával kapcsolatban: „...A legnagyobb baj azonban az volt, hogy a beteg (Dosztojevszkij) egy időre elvesztette emlékezetét, és két-három napig végképp elesetten érezte magát. Ezt az idegállapotot nehéz volt elviselni; levertségét, érzékenységét csak igen nehezen tudta leküzdeni. Állapotát, saját bevallása szerint, elsősorban az jellemezte, hogy bűnösnek érzi magát, mintha ismeretlen bűn, szörnyű gazság nyomasztaná lelkiismeretét. ”16 Szolovjov szerint, aki 1873-ban ismerte meg Dosztojevszkijt, ebben az időben már mind Fjodor Mihajlovics, mind pedig ismerősei megszokták a rohamokat, már nem ijedtek meg tőlük, szinte mindennapi jelenségnek tekintették azokat. Az író általában súlyos rohamai után látogatta meg őt, és természetesen ekkor volt hangulata a legelviselhetetlenebb. Emlékirataiban Szolovjov így ír az író rossz hangulatáról. „ Ilyenkor, ha feljött hozzám, úgy lépett be, mint a fekete viharfelleg, néha még köszönni is elfelejtett, kereste az ürügyet, hogy veszekedhessen, megbánthasson, ugyanakkor maga is mindenben sértést, bosszantást, gúnyolódást vélt látni...Semmivel sem volt megelégedve, amit nálam tapasztalt, mindenben hibát talált: hol igen világos volt a szobában, hol meg olyan sötét, hogy az ember nem ismeri meg az arcokat...Ha erős teát kapott, amilyent szeret, felháborodott, hogy sört szolgálnak föl neki tea helyett! Ha gyengét töltöttek, az meg csak forró víz!" 17 Anna Dosztojevszkaja, az író feleségeként, több rohamot, rossz hangulatot és érzékeny periódust látott, mint bárki a környezetében. így ír az első roham utáni állapotról, aminek tanúja volt. ,, Fjodor Mihajlovics aludt néhány órát, annyira magához tért, hogy hazamehettünk. De nyomott, komor hangulata, ami minden rohamot követett, ezúttal több mint egy hétig eltartott. „ Mintha elveszítettem volna azt, ami számomra legdrágább a földön, pontosan úgy érzem magam, mint temetés után. " - Fjodor Mihajlovics mindig így jellemezte a rohamokat követő hangulatát. ”18 1.7. A temporális lebeny epilepszia speciális jellegzetességei Dosztojevszkij személyiségében Az aura érzékletes leírása mellett találunk még egyéb olyan megjegyzéseket is az írónál, melyek temporális lebeny epilepsziára utalnak. Kétszer is említést tesz egyfajta beszédzavarról, amely néhány rohamát követte: egyik naplóbejegyzéséből megtudhatjuk, hogy fokáig képtelen voltam megszólalni', egy másikból, hogy „írás közben minduntalan hibákat vétettem ”. A beszédkészség romlása a rohamot követően (a posztiktális diszfáziaként ismert tünet) azt jelzi, hogy Dosztojevszkij rohamai a bal temporális lebeny középső részéből indulhattak ki, mivel az agy e területének aktivitása nagy valószínűséggel hatással van a 16 Istenkereső, pokoljáró (1968) 175. 17 lstenkeresö, pokoljáró (1968) 338. 18 Anna Dosztojevszkaja (1989) 114.
