Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
TANULMÁNYOK - Horváth Zsuzsanna: Dosztojevszkij epilepsziás tapasztalatai és epilepszia-ábrázolásai a mai neurológia tükrében
Horváth Zs.: Dosztojevszkij epilepsziás tapasztalatai 77 Broca-területre, a bal temporális lebeny beszédközpontjára. [NEUROPHILOSOPHY, 2007] Ezenkívül a temporális lebeny epilepsziának még egyéb specifikus jegyeit is megemlíthetjük az író betegségével kapcsolatban. A) Hypochondria, paranoid készenlét Ezen tünetek a temporális lebeny epilepszia karakterjegyeinek is mondhatóak. Legtöbbször epizodikusán lépnek fel, kóros lelki reakcióként. A betegség legyőzésének vágya teremti meg a betegben a fokozott önfigyelés igényét, melyek legtöbbször védekező mechanizmusok. Mind a hipochondria, mind pedig a paranoid viselkedés veszélyes, mert az egyént pszichiátriai betegként kezelhetik a későbbiekben. [HALÁSZ - RAJNA, 1990] Sz. D. Janovszkij orvos 1846-ban ismerkedett meg Dosztojevszkijjel. Visszaemlékezéseiben orvosi és emberi szempontból is hiteles részleteket találhatunk. „ ...ráadásul igen aggodalmas természetű (ami kétségkívül együtt járt bizonyos ideg- és elmebeli elváltozásokkal, melyek utóbb az epilepszia legtisztább formájában nyilvánultak meg), ezért állandóan félt a gutaütéstől, és minden módon igyekezett kerülni az izgalmakat. Aggodalmaskodása kívülállók szemében gyakorta nevetségesnek tűnt fel, amitől viszont nagyon megsértődött. ”lu B) Memóriazavarok A memóriazavar nem ritka tünet a temporális lebeny epilepsziánál, súlyos zavartság esetén hosszantartó retrográd amnéziához is vezethet. A memóriadeficitet leginkább az idült temporális epilepszia tüneteként ismerjük, legtöbbször a hippocampus működésével hozzák kapcsolatba. Az élete során igen sok rohamot elszenvedett Fjodor Mihajlovics szellemi képességei nem nagyon romlottak, hiszen élete utolsó két évében írta meg A Karamazov testvérek című, sokak által legjobbnak tartott regényét. Az apagyilkosságról szóló történet le van ugyan zárva, de az író - tervei szerint - a szereplők további sorsát is megírta volna. (Aljosa Karamazov - a szentéletű - például forradalmárrá vált volna.) Az ellenben tény, hogy Dosztojevszkij memóriája egyre rosszabb volt, sokszor nem emlékezett emberekre, akikkel az azt megelőző napon találkozott, ezzel okot adván sértődésekre, mivel úgy tűnt, hogy az író arrogáns és nem foglalkozik másokkal. [DOSZTO- JEVSZKAJA, 1989] így ír rossz emlékezetéről egy 1877-es levelében: „... Elfog a kétség, hogy válaszoltam Önnek, csak elfelejtettem följegyezni a noteszomban. Ebből következtethet arra, milyen rettentő rossz az emlékezetem (epilepsziás rohamaim következtében). Az is megesik, hogy elfelejtem egyes emberek arcát, akikkel megismerkedtem, és ha találkozunk, nem ismerem fel őket, és ily módon (hiszi-e) még ellenségeket is szerzek. ”19 20 19 Istenkereső, pokoljáró (1968) 65. 211 Tanulmányok, levelek, vallomások (1972) 674.
