Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)

TANULMÁNYOK - Horváth Zsuzsanna: Dosztojevszkij epilepsziás tapasztalatai és epilepszia-ábrázolásai a mai neurológia tükrében

Horváth Zs. : Dosztojevszkij epilepsziás tapasztalatai 71 mint akkoriban többször előfordult, ez a kivégzés is valószínűleg egy megrendezett színjá­ték volt. Fjodor Mihajlovics így emlékszik vissza a cári utasítás megérkezésére. „ Úristen, de szerettem volna élni! Mily drágának találtam az életet, mennyi jót és ne­meset tehettem volna még! ... Hirtelen takar odót fújtak, és elfogott az izgalom. Társaimat eloldották az oszlopoktól, visszavezették előző helyükre, s felolvasták az új ítéletet. Engem négy év kényszermunkára ítéltek. Nem emlékszem hasonlóan boldog napra. "3 1850-ben már Omszk-ban van és kiszabott négy évét tölti. Ekkor tör ki rajta az epilep­szia. „ ...Gyakran feküdtem betegen a kórházban. Rossz idegállapotom folytán elővett az epi­lepszia - mellesleg ritkán jelentkezik... "4 5 Az omszki száműzetés alatt még zárkózottabb és emberkerülőbb lett, és mivel ekkori­ban nem írhatott, sokat gondolkodott regényei témáin. Emellett rabtársaitól nagyon sok történetet hallott, köztük a Karamazov testvérek alapötletét is, melyeket aztán később vetett papírra. A Karamazov testvérek is egy ekkor hallott történet alapján vetődött fel benne. Az omszki életről így ír: „...Ezen kívül a szüntelenül fejem fölött függő felelősség, a bilincsek, a szellem teljes gúzsbakötése — s íme együtt áll az én életem képe. Hogy mi történt e négy esztendő alatt a telkemmel, hitemmel, elmémmel és szívemmel - nem mondom el. Hosszú lenne. ”J 1854. március 2-án besorozták közkatonának egy szemipalatvinszki erődbe. Ez azonban nem tett jót sem egészségének, sem szellemi fejlődésének. 1857-ben feleségül vette Marja Dmitrijevnát, akinek már volt egy 8 éves fia, ám felesé­ge 1864-ben tüdővészben elhunyt. Ezután Dosztojevszkij nevelte a fiút, iskolába járatta, Pavel azonban még fiatal felnőtt korában is elvárta, hogy az író, aki oly sok adóssággal és bajjal küszködött, róla is gondoskodjon. A Szemipalatyinszkban töltött idő az író epilepsziáját is súlyosbította. „Először is házasságkötésem,... és a visszatérés Szemipalatyinszkba sokkal több időt vett igénybe, mint gondoltam. Barnaulban rohamot kaptam, és több, mint négy napig fe­küdtem. (Rohamom testileg és idegileg is teljesen tönkretett: az orvos azt mondta, valódi epilepsziám van, és megjósolta, hogy ha nem cselekszem azonnal, vagyis nem gondoskodok megfelelő gyógykezelésről, ami csak a teljes szabadság esetében biztosítható, a rohamok a legsúlyosabbak lehetnek, és megfulladok a torokzár következtében, amely minden roham alkalmával megismétlődik.) ”6 Sajnálatos módon az író csak 1858-ban kapta vissza nemesi rangját és csak 1859-ben térhetett vissza Pétervárra, és ezzel együtt az irodalmi életbe. Bátyjával, Mihaillal elindítot­tak egy folyóiratot, Vremja (Idő) címmel, melyet azonban 1863-ban betiltottak, egy, a cári kormányzatnak nem tetsző cikk miatt. így a két testvér és Nyikolaj Nyikolajevics Sztrahov, az író egyik barátja, Epoha (Korszak) címen új folyóiratot indított. Ez azonban szervezet­lensége miatt nem sok előfizetőt vonzott és 1864-ben, Mihail halála után teljesen megszűnt. 3 Anna Dosztojevszkaja: Emlékeim (1989) 44. 4 Tanulmányok, levelek, vallomások (1972) 453. 5 Tanulmányok, levelek, vallomások (1972) 454. 6 Tanulmányok, levelek, vallomások (1972) 497.

Next

/
Oldalképek
Tartalom