Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
TANULMÁNYOK - Horváth Zsuzsanna: Dosztojevszkij epilepsziás tapasztalatai és epilepszia-ábrázolásai a mai neurológia tükrében
Horváth Zs. : Dosztojevszkij epilepsziás tapasztalatai 71 mint akkoriban többször előfordult, ez a kivégzés is valószínűleg egy megrendezett színjáték volt. Fjodor Mihajlovics így emlékszik vissza a cári utasítás megérkezésére. „ Úristen, de szerettem volna élni! Mily drágának találtam az életet, mennyi jót és nemeset tehettem volna még! ... Hirtelen takar odót fújtak, és elfogott az izgalom. Társaimat eloldották az oszlopoktól, visszavezették előző helyükre, s felolvasták az új ítéletet. Engem négy év kényszermunkára ítéltek. Nem emlékszem hasonlóan boldog napra. "3 1850-ben már Omszk-ban van és kiszabott négy évét tölti. Ekkor tör ki rajta az epilepszia. „ ...Gyakran feküdtem betegen a kórházban. Rossz idegállapotom folytán elővett az epilepszia - mellesleg ritkán jelentkezik... "4 5 Az omszki száműzetés alatt még zárkózottabb és emberkerülőbb lett, és mivel ekkoriban nem írhatott, sokat gondolkodott regényei témáin. Emellett rabtársaitól nagyon sok történetet hallott, köztük a Karamazov testvérek alapötletét is, melyeket aztán később vetett papírra. A Karamazov testvérek is egy ekkor hallott történet alapján vetődött fel benne. Az omszki életről így ír: „...Ezen kívül a szüntelenül fejem fölött függő felelősség, a bilincsek, a szellem teljes gúzsbakötése — s íme együtt áll az én életem képe. Hogy mi történt e négy esztendő alatt a telkemmel, hitemmel, elmémmel és szívemmel - nem mondom el. Hosszú lenne. ”J 1854. március 2-án besorozták közkatonának egy szemipalatvinszki erődbe. Ez azonban nem tett jót sem egészségének, sem szellemi fejlődésének. 1857-ben feleségül vette Marja Dmitrijevnát, akinek már volt egy 8 éves fia, ám felesége 1864-ben tüdővészben elhunyt. Ezután Dosztojevszkij nevelte a fiút, iskolába járatta, Pavel azonban még fiatal felnőtt korában is elvárta, hogy az író, aki oly sok adóssággal és bajjal küszködött, róla is gondoskodjon. A Szemipalatyinszkban töltött idő az író epilepsziáját is súlyosbította. „Először is házasságkötésem,... és a visszatérés Szemipalatyinszkba sokkal több időt vett igénybe, mint gondoltam. Barnaulban rohamot kaptam, és több, mint négy napig feküdtem. (Rohamom testileg és idegileg is teljesen tönkretett: az orvos azt mondta, valódi epilepsziám van, és megjósolta, hogy ha nem cselekszem azonnal, vagyis nem gondoskodok megfelelő gyógykezelésről, ami csak a teljes szabadság esetében biztosítható, a rohamok a legsúlyosabbak lehetnek, és megfulladok a torokzár következtében, amely minden roham alkalmával megismétlődik.) ”6 Sajnálatos módon az író csak 1858-ban kapta vissza nemesi rangját és csak 1859-ben térhetett vissza Pétervárra, és ezzel együtt az irodalmi életbe. Bátyjával, Mihaillal elindítottak egy folyóiratot, Vremja (Idő) címmel, melyet azonban 1863-ban betiltottak, egy, a cári kormányzatnak nem tetsző cikk miatt. így a két testvér és Nyikolaj Nyikolajevics Sztrahov, az író egyik barátja, Epoha (Korszak) címen új folyóiratot indított. Ez azonban szervezetlensége miatt nem sok előfizetőt vonzott és 1864-ben, Mihail halála után teljesen megszűnt. 3 Anna Dosztojevszkaja: Emlékeim (1989) 44. 4 Tanulmányok, levelek, vallomások (1972) 453. 5 Tanulmányok, levelek, vallomások (1972) 454. 6 Tanulmányok, levelek, vallomások (1972) 497.
