Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
TANULMÁNYOK - Horváth Zsuzsanna: Dosztojevszkij epilepsziás tapasztalatai és epilepszia-ábrázolásai a mai neurológia tükrében
72 Comm, de Hist. Artis Med. 214—217(2011) Dosztojevszkij tehát egyazon évben veszítette el a számára két legfontosabb embert, feleségét és bátyját. „ Egyetlen év alatt mintegy kettétört az életem. Ez a két lény hosszú ideig mindent jelentett az életemben. Hol találok most ilyen embereket? Nem is akarom keresni őket. De meg lehetetlen is hozzájuk foghatót találni. A jövő, amely rám vár, a hideg, magányos öregség, és az epilepsziám. ”7 Fivére igen sok adósságot hagyott hátra, az író pedig bárkinek váltót adott, olyanoknak is, akikről bizonyosan tudta, hogy sem ő, sem fivére nem tartoztak neki soha. így történhetett meg, hogy csak halála előtt pár évvel, második felesége leleményességének köszönhetően tudta visszafizetni minden adósságát. Mindemellett Dosztojevszkij azért is szenvedett mindig pénzhiányban, mert szenvedélyesen rulettezett. E szenvedélye inspirálta A játékos című művét, melyről későbbi második feleségével sokat beszélgettek, hiszen Anna Grigorjevna Sznyitkina (később Anna Dosztojevszkaja) volt akkoriban Dosztojevszkij gyorsírónője.[DOSZTOJEVSZKAJA, 1989] 1867-ben házasodtak össze és közös életük az író haláláig tartott. Még ebben az évben elutaztak négy évre Európába. Több városban is éltek, Genfben, Bázelben, Bolognában és Drezdában is. Mikor először jártak Bázelben, az ottani múzeumban megnéztek egy Holbein-képet, amiről így ír Dosztojevszkaja: „ Hans Holbeinnak ez a képe Krisztust ábrázolja, aki miután emberfölötti kínokat állott ki, s már levették a keresztfáról, most lassan elenyészik. Feldagadt arca tele van véres sebekkel, s az arckifejezése iszonyatos. Fjodor Mihajlovicsot lenyűgözte ez a kép, és sokáig állt előtte. Én nem bírtam sokáig nézni... Tizenöt-húsz perc múltán tértem vissza, és Fjodor Mihajlovics még mindig mozdulatlanul állott a kép előtt, s arcán ott volt az a rémült kifejezés, amelyet többször megfigyeltem epilepsziás rohamai első perceiben. A kép elől felesége elhúzta az írót, így a múzeumban végül nem kapott rohamot. Egyik regényében, A félkegyelműben azonban szerepel ez a kép. Láttán a főszereplő, Miskin herceg, aki epilepsziás beteg, ezt mondja: „De hát ennek a képnek a láttára némelyik ember még a hitét is elveszítheti! ” 1871-ben tértek vissza Oroszországba. Időközben elsőszüiött lányukat (Szonja) eltemették Genfben, az évek során még három gyermekük született, Ljubov, Fjodor és Aljosa, a legkisebb gyermekük, aki azonban 1878. május 16-án egy váratlan epilepsziaroham következtében elhunyt. [DOSZTOJEVSZKIJ, 1972] A következő éveket Oroszországban töltötték, ahol Anna vette kézbe a család anyagi ügyeit. Elkezdték Dosztojevszkij regényeit nyomtatásban, könyvként kiadni, s ebből a jövedelemből tudták kifizetni a váltókat és a tartozásokat, míg végül anyagi helyzetük pár évvel az író halála előtt rendeződött. Életének utolsó éveit Dosztojevszkij kemény munkával töltötte Pétervárott, ekkor írta A Karamazov testvérek című regényét is. Több írásmü terve is megfogalmazódott benne s népszerűsége is ekkor nőtt meg igazán. 1877. december 24-én a következőket jegyezte föl saját maga számára: ,físmento további életemre: 1.Megírni az orosz Candide-ot. 1 Tanulmányok, levelek, vallomások (1972) 548. 8 Anna Dosztojevszkaja: Emlékeim (1989) 175. 9 F. M. Dosztojevszkij: A félkegyelmű (1981) 295.
