Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)

TANULMÁNYOK - Szabó Katalin: Értelmiségi attitűd, nyilvánosság, tudomány. Orvosi közélet és nyilvánosság a 19. században

Szabó K.: Értelmiségi attitűd, nyilvánosság, tudomány 105 Tajga volt a Budapesti Királyi Orvosegyesületnek és a Budapesti Orvosi Körnek is. Ez utóbbiban számos tisztséget betöltött, munkájában tevékenyen részt vett. A köz felvilágosí­tásának és egészségi állapotának javítására módot adó lehetőségeket folyamatosan kutatta. A Budapesti Orvosi Kör 1899-ben tartott gyűlésén készült, április 29-én kelt jegyző­könyv szerint Dubay még felolvasott. 1899. júliusában halt meg. A szakmai köröktől a sajtó nyilvánosságáig „Balgák, kik folyton a természetre panaszkodtok, holott minden bajotoknak magatok vagy­tok okozói.'" A fenti, rousseau-i gondolat volt a jeligéje annak a pályadíjas műnek, melyet Dubay Miklós Miért szoptassa az anya önmaga gyermekét? címmel nyújtott be 1887-ben a Buda­pesti Orvosi Kör által kiírt pályázatra. Dolgozatában több, őt már évek óta érdeklő, egy­mással szorosan összefüggő, közvetetten akár törvényi szabályozást is igénylő problémára kereste a választ. A dolgozat középpontjában álló téma a magas csecsemőhalandóság, az anyák halálozása, a dajkák és gyermekeik romló, kiszolgáltatott helyzete és a hozzájuk kapcsolódó erkölcsi fenntartások összefonódásában csúcsosodik ki. Dubay dolgozatában egy aktuális helyzetjelentést ad, majd pedig arra keresi a választ, hogyan lehetne megszűn­tetni a negatív tendenciákat. Nagyon bölcsen, már a dolgozat megírásakor is gondolt arra, hogy az általa boncolgatott kérdéskör nem csupán szakmai vonatkozású. Megoldásához elengedhetetlenül szükséges a társadalmi támogatás is. Ezt a támogatást viszont csak úgy lehetett megszerezni, ha az érintetteket tájékoztatják döntéseik súlyos következményeiről. Éppen ezért határozta el Dubay Miklós, hogy a szűk szakmai kereteken túl egy ismeretter­jesztő könyvben és egy újság hasábjain is a nyilvánossághoz fordul és kéri a „közönség” közbenjáró segítségét. Dubay Miklós egyik írásában önmagát „amolyan közönséges gyakorló oraw”23-nak ne­vezte, „akinek legnagyobb hibája, hogy hazafiságból saját ügyein kívül, még a közbajok elhárításával is szeret foglalkozni. ”24 Szerzőnk valóban derekasan kivette részét a Buda­pesti Orvosi Körben folyó munkából, melyet számos beadványa, ötlete, dolgozata, írása és előadása is bizonyít. A már említett pályadíjas mű, csak egyike a számos témának, mellyel Dubay foglalkozott. A pályamű A Miért szoptassa minden anya önmaga gyermekét? című pályaműnek a szakmai aktualitá­son, ma is érvényes megállapításain túl - történeti szempontból - az „életútja” is izgalmas kérdéseket vet fel. Ezen az „életúton” keresztül világosan körvonalazódik, hogy a korabeli orvostársadalom, de legalábbis ennek egy része, milyen fontosnak tartotta a nyilvános meg­jelenéseket, a sajtót, s céljai elérése érdekében - amelyek nem mindig hoztak sikereket —, hogyan próbálták meg felhasználni a szakmai és a polgári nyilvánosság egyéb fórumai által nyújtott lehetőségeket. Ez a felismerés abban a magatartásban is tükröződött, amelyet az orvosok már a Budapesti Orvosi Kör megalakulása előtt is tanúsítottak. Az alakuló egyesü­23 Dubay Miklós: Miért fogy nemzetünk. Tn: Gyógyászat, 22. 1882/38. 645-659. 24 Dubay Miklós: Miért fogy nemzetünk. In: Gyógyászat, 22. 1882/38. 645-659.

Next

/
Oldalképek
Tartalom