Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
TANULMÁNYOK - Szabó Katalin: Értelmiségi attitűd, nyilvánosság, tudomány. Orvosi közélet és nyilvánosság a 19. században
106 Comm, de Hist. Artis Med. 214—217 (2011) let tagjai a Gyógyászat című lapnál is tevékenykedtek, itt fejtették ki különböző nézeteiket, majd itt jelentették be az Orvosi Kör megalakulását is.25 Ebben az esetben tehát, nem a már létező egyesület teremtette meg a maga nyilvánosságát és hozott létre egy sajtóorgánumot, hanem a hasonlóan gondolkodók csoportosultak egy szaklap szárnyai alatt és a közös munkából nőtt ki később az egyesület. Az említett pályamű — a Miért szoptassa minden anya önmaga gyermekét? című már 1887 februárjában, a Budapesti Orvosi Kör gondozásában könyv formájában is megjelent, s a kör titkára, valamint elnöke a szülők figyelmébe ajánlotta a művet. Dubay Miklós az anyákat szólítja meg bevezetőjében és röviden vázolja is a korabeli állapotokat, melyek őt a könyv megírására késztették. „ Hazaszeretetből és hivatásunkból kifolyólag önökhöz fordulok anyák, midőn azon elharapózott rossz szokás ellen, mely túlnyomólag a jobb osztályoknál a dajka általi szoptatást már majdnem megkívánja, felszólalunk és tanácsoljuk, hogy úgy a saját mint kisgyermekük érdekében önmaguk szoptassák kisdedeiket és ne bízzák azon egész életre mélyen kiható s természetszerűen kizárólag anyai kötelességnek teljesítését ismeretlen származású, előéletű és kedélyű dajkára." - írta Dubay. A dolgozat bevezetése elsősorban az anyák lelkiismeretére és érzelmeire kíván hatni. Majd a szerző három, egymástól jól elkülöníthető részben tárgyalja azokat az okokat, melyek az új szemlélet kialakulását indokolják. Az első rész az anyára ható tényezők között az érzelmiek mellett azokat a negatív hatásokat sorolja fel, melyek testi elváltozásokat okoznak és melyek különböző betegségek okai lehetnek. Ezek a betegségek nemcsak az anyák életminőségét rontották, hanem felelősek voltak a fiatal nők gyakori haláláért is. De a helytelen döntés nemcsak az anyákon, de gyermekeiken is megbosszulja magát. A második rész azokat a biológiai és fiziológiai ösz- szefüggéseket boncolgatja, melyek a gyermek táplálásával vannak összefüggésben. Valószínű, hogy a legmegdöbbentőbb - és az anyákra is legnagyobb hatást gyakorló adat - az a számsor, mely külföldi statisztikai kimutatásokon alapul és a gyermekhalandóság, valamint a nem helyes táplálás összefüggéseit boncolgatja. „Hogy aztán ezen dajka általi szoptatás nemcsak múlékony bajokat okoz, hanem a gyermek életére végzetes is lehet, bizonyítja azon statisztika, melyet a párisi, lyoni és rheimsi lelenczházakba került kisdedekről 26 évi tapasztalat után levontak. E szerint meghalt az első élet évben: 100 gyermek közül, kiket a tulajdon anyja szoptatott 18, 100 gyermek közül, kiket a dajka szoptatott 30, vegyes táplálás mellett (anyatej és mesterséges tápszer) 53, 100 gyermek közül, kizárólag mesterséges tápszer adása mellett 63. ” A statisztika, az orvosi statisztika mint érv és bizonyíték ekkor még meglehetősen fiatal eszköze volt a tudományos megállapítások alátámasztásának. Ebben a dolgozatba azonban valószínűleg a figyelemfelkeltést és az „elrettentést” szolgálta. Dubay Miklós műve harmadik részében arra figyelmeztet, hogy a divattá vált dajkatartás mind a dajkák, mind pedig a szülők szempontjából erkölcsi kérdéseket is felvet. A legfőbb hátrány azonban az, hogy tovább nő a gyermekhalandóság veszélye, hiszen a dajka saját gyermekét úgyszintén idegen felügyeletre bízza, az szintén anyatej nélkül növekszik. A veszélyt tovább növeli, hogy a dajkaság intézménye köré külön iparág szerveződött, a cselédszerzők közvetítették a dajkát a családnak és ők gondoskodtak a dajka gyermekének elhelyezéséről is. A dajka rendszerint nem is tudta, hová, kihez került gyermeke; a „kosztba” adott gyermek életben maradási esélyei csekélyek voltak, „ nemcsak a dajkákra van a 15 Némái József: A Budapesti Orvosi Kör és Országos Segélyegyletének története. Budapest, 1896. 1 -59.
