Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)

TANULMÁNYOK - Szabó Katalin: Értelmiségi attitűd, nyilvánosság, tudomány. Orvosi közélet és nyilvánosság a 19. században

104 Comm, de Hist. Artis Med. 214—217 (2011) szakmabelieknek, mint a laikusoknak, a szerkesztőknek szólt a figyelmeztetés és elsősor­ban a negatív élmények nyomán fogalmazták meg a borúlátó gondolatokat. A Gyógyászat­ban közölt összeállítás egy angol orvosi szaklap alapján készült, ami azt is bizonyítja, hogy nemcsak Magyarországon, de szerte Európában gondot okozott az orvosi, tudományos tár­gyú írások, közlemények nyilvánosságra hozatalának módja. Dubay Miklós - orvos a köz szolgálatában Dubay Miklós (Eperjes, 1844 - Budapest, 1899) Eperjesen született, Dubay György lelkész és Buglóczy Agnes fiaként látta meg a napvilágot. Iskoláit 1853-ban kezdte Kassán, ahon­nan édesapja korai halála miatt az ungvári papi árvaintézetbe került, itt fejezte be 1861-ben a középfokú tanulmányait. Orvossá a pesti egyetemen vált. Egyetemi évei alatt nagy küzdelmek és nélkülözések árán tudta fenntartani magát. Az 1865-66-os tanévet a bécsi egyetemen töltötte. Majd on­nan hazatérve 1866-ban az Irgalmas Rend tagjai közé jelentkezett. 1868-ban orvosdoktor, sebész-, szemész- és szülészdoktor lett. Irgalmasrendi tagsága révén vezette a szepesváral- jai, majd a budai irgalmasrendi kórházat, de nézeteltérések miatt 1871-ben kilépett a rend­ből és feladta a kórház vezetését. Tanulmányutakat tett Németországban, Csehországban, Svájcban, Francia- és Olaszor­szágban, ahol elsősorban a metallotherápiát tanulmányozta, egy akkoriban új módszernek számító orvosi eljárást. 1871-től mint a metallotherápia specialistája magánpraxist tartott fenn a fővárosban. Dubay elsősorban szakmai céljai elérése érdekében tartotta fontosnak a nyilvánosság különböző orgánumait. De ez nem öncélú érdekként nyilvánult meg, hiszen számára az egyik legfontosabb kérdés a magyarországi közegészségi és népegészségi állapotok javítása volt. Már 1863-ban munkatársa lett a Pét he Zsigmond által szerkesztett Egészségi Tanács­adó című lapnak, melynek első száma csak 1864-ben jelenhetett meg. E lap a maga megha­tározása szerint is olyan tanácsokkal kívánja ellátni olvasóit, melyek az egészség megőrzé­sére, bajban pedig annak helyreállítására, az „önsegedelemre” vonatkoznak. Dubay szer­kesztette az Orvosi Zsebnaptár 1881 -es és 1882-es köteteit. 1886-ban pedig a Magyar Or­vosok és Természetvizsgálók Napiközlönyét szerkesztette, melyben maga írta a köszöntő és a búcsúzó szavakat. A Magyar Salon orvosi rovatának 1887-től 1890-ig volt a szerkesztő munkatársa. Ebben a rovatban az olvasók egészséggel, illetve betegséggel kapcsolatos kér­déseit válaszolta meg. A magyar és a külföldi orvosi szaklapok mellett egyéb sajtóorgánumokban is publikált, de mindig inkább szakmai tárgyú, illetve felvilágosító cikkeket, ritkábban tárcákat, melyek elsősorban útitárcák voltak. A metalloterápia hivatott képviselőjeként számos cikket írt a gyógymód népszerűsítése érdekében, mind tudományos, mind pedig laikus körökben. A Miért fogy nemzetünk című értekezése a Gyógyászat hasábjain jelent meg és tulajdonképpen egy - a Gyógyászatban folytatott - vitasorozat részének tekinthető. Önálló, kötetben megjelent munkái orvosi tárgyúak. Ilyen például az 1875-ben megje­lent A közegészségügy felvirágzásának alapföltételei hazánkban, Az idegbetegségek újabb gyógymódja, mint népszerű ismertetés, vagy A gyermekek testi ápolásáról szóló mű 1891- ből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom