Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Dörnyei Sándor: „A közjó iránt példás buzgóságú" Cseresnyés Sándor
D orn ÿe ¡ S.: ,, A közjó iránt példás buzgalommal" Cseresnyés Sándor 137 egyik „ikalauzát" sem, hanem ezek ismeretében önálló, eredeti alkotást hozott létre. Nem saját kutatásaira alapozott, hanem az irodalomból megismert és megszűrt tudásanyagot igyekezett összefoglalni. Helyenként felhasználta saját tapasztalatait. Somogyi (59. p.), makói (62. p.), szegedi (96. p.), helynévvel nem jelölt (118.p.) esetének, a hazai fürdőknek a megfelelő helyen való beszövése az elmondandóba kellően hitelesíti mások megállapításait. De előfordul, hogy javítja a téves állításokat. így például fülgyulladást némelyek (mint Seile örf' fülfájásnak (otalgia, Ohrenschmerz, Ohrenzwang) nevezik; de a fájdalom nem mindég gyulladástól jővén, a mai nevezet (otitis) inkább ide illék." (55.o.) A forrásmüvek közül talán leginkább TrampeléXhasználta. Több esetben ugyanis onnan vett át érdekes eset leírását, (Abercombie esete Trampelnél a 76. lapon. Cseresnyésnél a 66. lapon), hasznos gyógymódot ( Primus tinctura opii crocatával gyógyította a polipot, ez Trampelnél a 62. lap 121. jegyzetében, Cseresnyésnél a 95. lapon). Cseresnyés a felépítésben nem tér el a mintáitól: az első rész két szakasza a fül anatómiáját, illetve élettanát, a második rész két szakasza a fül, illetve a hallás kórtanát és terápiáját tárgyalja. A 119 lapnyi terjedelem közel egyformán oszlik meg a két fő rész között. Cseresnyés akkor írta fülészetét, amikor orvosi nyelvünk kialakulása a magyar nyelvű szakirodalom bővülésével megkezdődött. Bugát Hempel-fordítása, s abban függelékként az orvosi nyelvújítás első nagy szójegyzéke 1828-ban, tehát éppen akkor jelent meg, amikor Cseresnyés hozzáfogott könyve leírásához. Munkájában rá is kényszerült a szógyártásra. Használta Bugát szavait, de többnyire a maga alkotta elnevezésekkel élt. Például a labyrinthus Bugá nál tömkeleg, nála szövevény, de zárójelben más szinonimákat is felsorolt: tévedék, csalód, csigabiga, tömkeleg^, a helix Bugá nál külső szegély, nála külső karima vagy kanyar. A nem közismert, nem hagyományosan használt kifejezések esetében az új magyar szó mellett általában közli a latin megfelelőt is (pl. silányság = cachexia', éles hallás = oxyecoia, párlob = aether, szerszámiság = mechanismus). Irodalmi tájékozottságának köszönhetően használta Baróti Szabó Dávid szótárát is. 94 A könyv megjelenéséről az Orvosi Tár 9 5 csak a tartalomjegyzék összefoglalásával minden megjegyzés nélkül adott hírt. A Vereinigte Ofner und Pester Zeitung kulturális melléklapja, a Gemeinnützige Blätter viszont elismerő szavak kíséretében számolt be a könyvújdonságról: „Önálló monográfia, amely magyar nyelven az első, és más nyelveken is csak kevés ilyen akad, így nagy értékű, egyúttal a nemzeti irodalom szempontjából hozzájárul a fejlődéshez és függetlenedéshez A fülészeti szakirodalomban a Cseresnyés utáni első említésre méltó munka, Makara Györgynek 1846-ban a fül és hallás betegségeiről írott doktori disszertációja. 9 7 A rövid, mindössze 26 lapos dolgozat elég részletesen foglalkozik a fülészet történetével, a régebbi irodalom iránt érdeklődőket egy német lexikonhoz utasítja, az újabb műveket azonban pontos leírásokkal felsorolja. Az 1817 és 1845 között megjelent, húsznál több német és francia könyv, illetve folyóirat-közlemény között azonban Cseresnyésé nem szerepel. 9 2 Seile, Christian Gottlieb. Handbuch de medicinischen Praxis. Berlin, 1781. 9 3 Trampel, Johann Ehrhard: Wie erhält man sein Gehör gut. 2. Aufl. Hannover, 1 824. 9 4 Kisded szótár. Kassa 1784.-2. kiad. Kassa, 1792. 9 5 Orvosi Tár 1832. 8. köt 47. 9 6 Gemeinnützige Blätter 1832. okt. 28. 689. 9 7 Or\'osi értekezés a fül és hallás bajairól. Pesten, 1846.
