Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Péter H. Mária: Az 1770-es Egészségügyi Főszabályzatot megelőző erdélyi javas-latok a gyógyszertárak ellenőrzésére
80 Comm. de Hist. Artis Med. 210—213 (2010) mas köztársaságok, végül pedig birodalmi és egyéb külföldi városok is, akik gyógyszerészeiket nyilvános árszabással ajándékozták meg. A mi Legfelségesebb Uralkodónőnk pedig nemrégen mutatott példát ez ügyben Bécsi Gyógyszerkönyvével. A műveltebb nemzetek közül egyedül az erdélyiek szűkölködnek mindmáig árszabás nélkül. Mivel pedig az itteni gyógyszerészeket nem kötelezi semmiféle meghatározott formulára az állam törvénye, tetszésük szerint vegyítik és mérik a gyógyszereket. Negyedszer: A taxa előszavában az egynemű és összetett gyógyszerek tömegét szűkebb határok közé kellene szorítani. Ez könnyen elérhető, ha a főbb erdélyi orvosok által használt gyógyszerek jegyzékét összeállítanánk, s miután egyetlen összegzést készítenénk belőle, az erdélyi gyógyszerész-testületnek végre alapanyagot, sőt egyfajta quinta essentiát adnánk a kezébe, nagy vigaszára a gyógyszerészeknek és a betegeknek, akiket annyi kár ér e tekintetben Ötödször: Az Árszabás megalkotásában a mi éghajlatunkhoz legközelebbi Bécsi Árszabást méltán tekinthetnénk mintának, aki azonban objeki ven ítéli meg a helyzetet, az itteni árakat aligha szabhatja a bécseikehz, hiszen amit onnét hoznak ide, az jogosan kerülhet többe, a hazai talaj terményeit viszont, amelyeket kereskedése közelében gyűjtöttek, nem árulhatja a patikus annyi pénzért, mint a bécsiek, a gabona és a többi szükségleti cikk itteni olcsósága miatt. E probléma orvoslása azonban egyszerű lenne, ha a magasságos Királyi Kormányszék ezt a feladatot pártatlan, semmiféle alantas haszon reménye által meg nem rontott vagy patikusok által meg nem vesztegetett, magukat és övéiket másféle módon fönntartó orvosokra bízná, és mértékül számukra a halhatatlan emlékezetű Dániel Łųđoviçųs főorvos müvét, emlékezetre méltó „A modern korhoz alkalmazandó gyógyszerkönyv"ét szabná, ha továbbá ezek az orvosok e gyógyszerkönyv megállapításait hazánk gazdasági állapotaival egybevetve döntenének az egyes szükséges gyógyszerek áráról, abban az esetben pedig, ha valamiben nem értetnének egyet a döntő és többségi határozatot számításaikkal egészítenék ki, illetve ha ekképpen biztos, megalapozott és örökké érvényes árszabás jönne létre Erdélyi Gyógyszerárszabás néven, amelyet Őfelsége privilégiummal erősítene meg, és nevének halhatatlan dicsőségével iktatna hatályba. Ha ez megtörténnék Őfelsége nyomorult beteg alattvalói barbárok módjára többé nem a keresztútra kitéve 7 2, könyörgések közepett tengetnék életüket, és Hippokratész dicstelen fiai sem végeznék többé titokban mesterségüket, minthogy eztán a gyógyszerek hozzáférhető áron készülnek, és az orvosok is a mesterség szabályai szerint kezelnék őket az orvosi gyakorlat nagy hasznára. A patikusok számára is nagyobb haszonnal jár majd munkájuk és ráfordításaik gyümölcse, mivel gyakrabban vásárolják majd árujukat, különösen, ha meg is érdemlik a hasznot. Ha nem csak az arkánumoknak tartott, hanem a drágább közönséges gyógyszerek behozatala is tilos vagy korlátozott lesz - maguk a gyógyszerészek is azt állítják, hogy a legtöbbjüket olcsóbban tudnák előállítani - illetve csak a gyógyszerészek számára lesz engedélyezett annak érdekében, hogy a kenőcsárúsok a nékik megszabott határokat áthágva ne árulhassanak gyakran hamisított árukat nem csak a betegek, hanem a köz kárára is. Hatodszor: Ahol pedig a gyógyszertár már törvényes gyógyszerekkel és hamisí tatlan árszabással ékeskedik, a visszaélők kiszűrése végett rendszeres vizsgálókat kell kijelölni, akik a gyógyszertárakat váratlanul és gyakran ellenőrzik, és minden szükséges dolognak utána néznek. Tiltassék meg továbbá, hogy a patikusok az olajakon kívül béltisztítót, külö7 2 Hérodotosz szerint (Görög-perzsa háború 1.197.) elterjedt szokás volt a betegeket a keresztútra kitenni, hogy aki arra jár, jó tanácsokkal láthassa el őket.
