Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Péter H. Mária: Az 1770-es Egészségügyi Főszabályzatot megelőző erdélyi javas-latok a gyógyszertárak ellenőrzésére
64 Comm. de Hist. Artis Med. 210—213 (2010) 1770. október 4-én a Magyar Királyi Helytartótanács 4689. számú határozatával érvénybe lépett a Generale normativum in re sanitatis néven ismert latin nyelvű rendelet. Ennek területi hatálya a „Magyar Királyság és csatolt részeire" vonatkozott. Gyógyszerészi vonatkozású tételei közül legfontosabb az, hogy elrendelte a gyógyszerészek kötelező egyetemi vizsgáztatását, egyetemi oklevéllel való ellátását, minek következtében a nagyszombati egyetem „magister pharmaciae" oklevelet adhatott ki. Továbbá szabályozta a gyógyszerek elkészítésének, raktározásának, a mérgek kezelésének irányelveit. Intézkedett az orvosi kézi gyógyszertárakról, közölte a gyógyszerészi eskü szövegét. Az orvosokat, sebészeket, gyógyszerészeket és szülésznőket a Helytartótanács és a megyei (vagy városi) hatóságok ellenőrzése alá rendelte. III. fejezetének címe: Foglalkozási szabályok patikusok részére. Patikusok eskümintája. Az orvosoknak előírták, hogy a patikákat az évenként megállapított egyszeri ellenőrzésen kívül, többször is látogassák és tartassák be a patikusokkal a Gyógyszerkönyv előírásait. Később 1773-ban és 1787-ben Supplementumokka\ egészítették ki az 1770-es egészségügyi rendeletet. Ezek ismételten előírták a gyógyszertárak évenként egyszeri felülvizsgálatát, lehetőleg júliustól októberig, amit a főorvos (protomedicus) a városi hatóságok jelenlétében kellett elvégezzen és arról, a Commissio Sanitatis elnöke köteles volt írásban beszámolni. 1 7 1773-ban Mária Terézia Erdély főorvosává Adam Chenot-t (1721-1789) nevezte ki, aki 1783-ig maradt e tisztségében. A Helytartótanács 1774-ben kelt rendelete szerint Erdélyben 13 megyei főorvosi (physicusi) állást kellett létrehozni. 1 8 1775-ben jelent meg a Pharmacopoea Austriaea Provinciális. Ez, egy későbbi, 1779. március 20-i rendelettel Magyarország és Erdély gyógyszerészei részére is kötelezővé vált. Ellene többen is tiltakoztak, de eredménytelenül. Említésre méltó, hogy Mária Terézia uralkodása idején, 1777-ben, az oktatás és az egészségügy megreformálására vonatkozó újabb törvény jelent meg Ratio Educationis néven. 1 9 1779-től, az osztrák gyógyszerkönyvhöz kiadott árszabás, a Taxa medicamentorum in pharmacopoea Austriaco-provinciali contentorum Magyarország területére is érvényes lett, majd az 1804-ben megjelent Taxa medicamentorum emendata pro Regno Hungáriáé et adnexis partibus edita is. Ez utóbbinak kiegészített és javított változatát a következő években még több alkalommal megjelentették. 2 0 Valószínű, hogy ezek kidolgozásához az alábbiakban bemutatásra kerülő okiratok, Felfalusi Mihály és Zoltán József erdélyi orvosok javaslatai is hozzájárultak. 1780 után, II. József uralkodása idején (1780-1790) is több egészségügyi reformintézkedés lépett életbe. A Helytartótanács bizottsági rendszerének megszüntetése után, az 1 7 Balázs Péter: Generale Normativum in Re Sanitatis. Szervezett egészségügyünk 1770-es alaprendelete. Piliscsaba - Budapest, Magyar Tudománytörténeti Intézet - Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár, 2004. I X Kapronczay Károly (szerk): A magyarországi közegészségügy története 1770-1944. Budapest, Semmelweis Egyetem Közegészségtani Intézet, Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár, Magyar Tudománytörténeti Intézet. 2008.13. l y Balázs Péter: Magyarország és a Habsburg birodalom szerepe az 1770. évi Generale Normativum létrehozásában. Comm. de Hist. Artis Med. 190-193 (2005) 165-184. 2 0 Linzbauer Franz Xaver: Codex sanitario-medicinalis Hungáriáé. II. kötet, Budae, Universitas, 1852. 707-708, 756.
