Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Károly: Közép-Európa egészségügyi reformja a 18. században

Kapronczay K.: Közép-Európa egészségiigyi reformja 55 hanem az elavult oktatási szellem is nyomasztóan hatott az ódon, méltán nagyhírű falak között. Az egyetem vezetését teljes egészében a jezsuiták tartották a kezükben, és a felvilágosodás eszméi hideg ellenállásba ütköztek. Az egyetem megérett a reformra, mivel a konzervatív vezetés üldözött minden haladó eszmét. Az 1773-as tanévre - egy évvel Lengyelország első felosztása után - alig iratkoztak be az egyetemre, ami az oktatás teljes csődjét jelentette. Talán a legszomorúbb képet az orvosi kar nyújtotta, ami ebben az időben már csak névleg működött. A felvilágosult gondolkodású tanárok inkább külföldre távoztak, semhogy itt kelljen tanítaniuk. Az orvosi kar csődje 1775-ben tetőzött, mivel ebben az évben hallgatók nélkül maradt. Öt évig nem működött a kar, de ezen idő alatt döntő változások történtek. A jogi kar tanárai a Köznevelési Bizottsághoz fordultak a helyzet kivizsgálása ügyében, amely 1777-ben elrendelte az általános vizsgálatot. Ennek a jelentésnek a leglesújtóbb véleménye az orvosi karról volt. Hugo Kollataj elnök Andrzej Badurskit bízta meg a részletes tervezet elkészítésével (Válasz a kérdésre c. javaslat), de még a javaslat végrehajtása előtt két kiemelkedő tudású reformer tanárt Ųózef Czerwiakowskit és Jan Tuszeket) nevezték ki a z orvosi karra. Az orvosi karon öt tanszéket és egy az oktatást segítő gyakorló kórházat szerveztek, a karnak az oktatás vonatkozásában együtt kellett működni a természettudományi karral. Az orvosképzés valóban széles látókörű oktatási forma lett, nemcsak az orvosi karon folyt, de bekapcsolták a természettudományi karon oktatott tárgyakat is, például a botanikát, a fizikát, a kémiát is. Az orvosképzést két szinten indították el: hatéves orvos- és a hároméves sebészképzést valósítottak meg, valamint az egy esztendős bábaképzést is indítottak. Az oktatás nyelve a latin nyelv mellett a lengyel lett. Az orvosképzés Krakkóban 1781-ben indult el, 1785-ben avatták fel az első orvosdoktorokat. A lengyel felvilágosult abszolutizmus orvosképzéssel kapcsolatos reformjai nemcsak a krakkói egyetemre korlátozódtak. Stanislaw August király, nemsokkal trónra lépése után 1765-ben a Királyi Tanács Orvosi Kollégiumának javaslatára Varsóban, a Szent Lázár Kórház bevonásával gyakorló orvosok, szülészmesterek és gyógyszerészek kiképzésére Orvosi Akadémiát alapított, amelynek szervezésével udvari orvosát, Johann Fridrich HerrenschwandoX (1715-1796) bízta meg. A tervek elkészülése után az orvosképző tanintézet 1768-ban nyílt meg, működési költségeit a királyi kincstár biztosította. Később (1809-ben) ez lett a varsói egyetem orvosi karának alapja. A Köznevelési Bizottság - ugyancsak az Orvosi Kollégium javaslatára - Gródnoban 1776-ban megnyitotta a Katonaorvosi Főiskolái, amelynek szervezésével a francia Anton TyzenhausX és Jean Emanuel Gilibert-t (1741-1814) bízta meg. Mindketten a litván nagyfejedelmi udvar orvosai voltak, a főiskolán a képzéshez anatómiai, szülészet- és sebészeti, valamint gyakorló orvosi tanszékeket nyitottak, egyben oktatták a természettudományokat is. Ez a főiskola 1781-től az akkorra megreformált - 1586-ban, Báthory István, lengyel király által alapított - vilnói egyetem orvosi karának alárendeltségében működött. A vilnói orvosi karon is a képzés két (orvos és sebész) szinten történt, továbbá itt megszervezték az egyéves bábaképzést is. A kar újjászervezésében itt is szerepet játszott a gródnói főiskoláról ismert Gil¡bert, valamint több külföldi orvostanár, az ugyancsak francia Michel Regñier (1723-1800) sebész, Jakub Briotet sebész, az olasz Stefan Bisio (1720-1790) anatómus, valamint több német és svéd orvos a közeli königsbergi egyetem orvosi karáról. A vilnói orvosi kar jelentős egyénisége mégis Jedzej Sniadecki (1768-183 8) volt, aki nemcsak az orvosi, hanem a természettudományi karon is megszervezte a biológia, a kémia és a fizika oktatását. Ezek az egyetemek lettek biztos bázisa¡ a 19. században a lengyel térség orvosképzésének, amelyekhez felzárkózott a Monarchiához csatolt Galícia egyeteme (1784), amelyet II. József