Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Károly: Közép-Európa egészségügyi reformja a 18. században
56 Comm. de Hist. Ar ¡s Med. 210—213 (2010) éppen a krakkói egyetem ellensúlyozására szervez etett meg. A lembergi egyetem orvosképzésének megszervezésével - hasonlóan a nagyszombati magyar orvosképzés szakmai kialakításához - a Monarchia legjobb erőit bízták meg, közöttük a magyar Saĥrauđ Ferencet is, aki 1756-1790 között ezen egyetem „orvosrendészeti" ismereteinek tanára volt. Az igazsághoz tartozik, hogy bármilyen kiváló orvosképzés volt Lembergben, a lengyel orvosképzés igazi székhelye továbbra is Krakkó maradt, Lembergben inkább az ukrán orvosértelmiség tanult jelentős számban. Az örökös tartományok sorába sorolt - főleg lengyelek és ukránok, lakta - Galicia az egykori lengyel királyság területének 18, lakosságának 32 % adta, ahol a megszállás után bevezették az osztrák birodalmi közigazgatást, bár jelentős szerepet hagytak az egykori lengyel közigazgatási formáknak is, a vajdaságok hasonló igazgatási formát mutattak, mint a magyar vármegyék. Engedték a lengyel nyelv használatát, az egyházi intézmények működését, csak Bécset a Helytartóság - hasonlóan a magyar Helytartótanácshoz - képviselte, a tartományi gyűlés azonos jogokkal rendelkezett, mint a magyar országgyűlés. A bécsi császár hivatalosan Galícia királya is volt, a nevében kiadott birodalmi rendelkezéseket a tartományi gyűlések érvényesítették. Galícia helytartóságában az első protomedicus (országos főorvos) Jeđrze¡ Krupinski (1744-1783) volt, aki hivatali működését 1773-ban - egész Galícia területén - 7 orvosdoktorral, 6 seborvos-szülészmesterrel, 19 sebésszel (ezek közül 4 volt egyetemen képzett) és 34 zsidó sebésszel kezdte meg. A bábák, az úgynevezett cédulás szülés-segítők voltak, 16 kolostori patika működött, szakmai szempontból számításba vehető kórházakat az egyházak és a vallási közösségek működtették. Krupinski és utóda az olasz Joanes Spaventi, van Swieten elképzeléseinek és a birodalmi rendelkezéseknek megfelelően, szervezte meg Galicia közegészségügyét. A tartomány közegészségügyének kialakításában szerepet kapott a Collegium Mediçum, amelynek 6 orvos tagja mellet három sebész is tagja lett. Első lépésként a megfelelő létszámú szakembert kellett biztosítani, így Jedrzej Krupinskinek jelentős szerepe lett a lwówi (lembergi) egyetem megszervezésében is. Az orvosképzés csak 1784-ben indult meg, de Orvosi Főiskola néven életre hívták már a 1775-ben a kétéves sebészképzést, lengyel és német nyelvű oktatással, ahonnan 1784-re 60 sebészt és szülészmestert bocsátottak ki. Az oktatásban maga Krupinski is részt vett, anatómiát, sebészetet, alapvető belbetegségek ismeretét oktatta, valamint gyógyszerismeretet. Az itt képesítést szerzett 60 seborvos és szülészmester adta Galícia egészségügyi ellátásának alapját, a városi és vidéki hatósági orvosok első nemzedékét. Az előbb említett Orvosi Főiskolára alapozták az egyetem orvosi karát, az orvosi iskola beolvadt az orvosképzésen belül szervezett sebészképzésbe. Az egyetem orvosi kara folyamatosan működött, kivéve a napóleoni háborúk időszakát, amikor a háború miatt kevesen jelentkeztek erre az orvosi karra. Valójában az erről az egyetemről kikerült orvosok és sebészek adták a galíciai tartomány egészségügyének teljes létszámát, amely szerkezetében tükörképe lett a Habsburg Birodalom egyéb tartományaiban működő egészségügyi rendszernek. Poroszország a volt lengyel királyság területének 20%, lakosságának 23 %-t szerezte meg. Erőteljesen érvényesült a germanizálás, azonnal bevezették a Poznani Hercegség területén a német közigazgatást, kevés lehetőséget adtak a lengyel hagyományok továbbélésére. Az iskolarendszerben is a német nyelvű oktatást vezették be, a lengyel értelmiség csak egyesületi szinten szerveződhetett. A Poznani Hercegség területén a porosz közegészségügyi törvényeket és közigazgatást honosították meg, teljesen beolvasztották a porosz rendszerbe.
