Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Károly: Közép-Európa egészségügyi reformja a 18. században

54 Comm. de Hist. Artis Med. 210—213 (2010) és gyógyszertár működött. 1633-ban a lengyel földön működött Irgalmas kolostorok és intézményeik elszakadtak a Bécsben működő ausztriai provinciától, és önálló szerzetesi tartományt szerveztek. Az Irgalmas-rend a lengyel uralkodók és az országrészek felett rendelkező főrendek jóvoltából terjeszkedtek: 1649-ben Varsóba Lubomirski herceg hívta meg őket. A rendelkezésükre átadott összegből 100 ágyas kórházat és gyógyszertárat építettek. 1650-ben a Szepességben, 1652-ben Lublinban, 1656-ban Lwówban telepedtek le, mindegyik helyen 60-60 ágyas kórházat működtettek. így lehetett a lengyel reformok kórházfejlesztési programját az Irgalmas Rendre építeni. A 18. század végén az Irgalmasok 18 kolostorral, 16 gyógyszertárral és 14 kórházzal rendelkeztek, betegágyaik száma 910 volt, ami az akkor működő kb. 3600 (ebben a katonakórházi ágyak is beletartoztak) lengyelországi kórházi férőhely majdnem egyharmadát jelentette. A lengyel állam felosztása után az Irgalmas kórházak zavartalanul, bár nehezebb anyagi körülmények között működtek, mivel beteggondozó tevékenységükre szükség volt. Jellemző, hogy a cári fennhatóság alá került lengyel városokban előbb nem engedélyezték az irgalmas kórház működését, de Sándor cár 1805-ben Lublinban és Vilnóban mégis hozzájárult a két kórház újbóli megnyitásához. A reformok megvalósításának másik kezdeményezője a hadsereg lett: Janusz Abraham Gehema (1647-1715) még a 17. században új korszakot nyitott a lengyel hadsereg hadi egészségügyének kialakításában, tervezetet dolgozott ki a katonaegészségügy megreformálására, intézményi rendszerének kiépítésére. Ezek az elképzelések csak a reformok útjára lépő Stanislaw August uralkodása alatt valósultak meg, amikor a hadseregen belüli reformokat a Bolognából Lengyelországba érkezett Micha Bergonzoni (1748-1819) orvosdoktor valósította meg. A pápai nuncius kíséretében Krakkóba érkezett Bergonzoni előbb Lublin városában szervezte át a város egészségügyét, majd a krakkói egyetem orvosi karán javasolta az orvosrendészeti ismeretek oktatását, az egyetem keretén belül megszervezte a katonaorvosi tanfolyamot. Stanislaw August a lengyel hadsereg tábori főorvosává nevezte ki, aki elrendelte az ezred és század-orvosok, sebészek alkalmazását, megszervezte a tábori kórházi rendszerét. Bergonzoni Lengyelország harmadik felosztása után sem hagyta el Lengyelországot, 1806-ban a Varsói Nagyhercegség hadseregének orvos-főszemlélője lett, ahol újból kiváló hadi egészségügyi szolgálatot teremtett. A lengyel király irányította Királyi Tanács utasította az Orvosi Kollégiumot az ország közegészségügyi viszonyait rendező rendeletgyűjtemény összeállítására, olyan rendékezések kiadására, amelyek szabályozzák az ország közegészségügyi-járványügyi állapotait, kialakítják az igazgatás rendszerét, megfelelő színvonalon képzett szakembereket biztosítanak a lengyel egészségügynek. A Köznevelésügyi Bizottsággal együtt megreformálták 1785-ben a krakkói egyetem orvosi karát, a bécsi egyetem mintájára kialakították az orvosképzés szerkezetét, a betegágymelletti oktatás lehetőségeit. E munkában elsősorban Van Swieten lengyel tanítványai - Andrzej Badurski és JózefCzerwiakowski - játszottak meghatározó szerepet, ugyanakkor átszervezték és modernizálták a wilnoi egyetemet és orvosképzését. Az egészségügyi felvilágosítást az 1782-ben alapított Egészség Lapja című folyóirat teljesítette. Az Orvosi Tanács folyamatosan dolgozott a Monarchia egészségügyi rendeletgyűjteményéhez hasonló törvénykönyv kiadásához, amelynek első vázlata Kórházi Alkotmány címmel jelent meg 1795-ben, közvetlenül Lengyelország harmadik és végleges felosztása előtt. A krakkói egyetem és orvosi karának átszervezésére valóban szükség volt, hiszen szinte elnéptelenedett az 1770-es évekre. Az egyetemet nemcsak a diákság távolmaradása sújtotta,