Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Schultheisz Emil: Filozófiaoktatás az orvosképzésben a renszánsz humanizmus idején

26 Comm. de Hist. Artis Med. 210—213 (2010) A kortársak közül a medicina és a filozófia viszonyáról, beleértve a tanításban elfoglalt helyüket is, Jacopo Zabarella írt a legrészletesebben. Zabarella az orvosi tudáson az elméleti felkészültséget érti. A jó orvosnak természetfilozófusnak kell lennie. Arisztotelész "De anima"-jához írott kommentárjában arról értekezik, hogy az ebben a műben való elmélyülés egyik indoka az, hogy az ars medicinae az életről általában, a növekedésről és a lélekről szóló leírásokból sokat merített. Azt is megírja, hogy az orvosok, illetve studiosusok mely Arisztotelész-művet olvassák. A filozófia történetében jelentős helyet elfoglaló, és az orvostörténelmi irodalomban sem ismeretlen Zabarella, valamint tudományágunkban ugyanakkor névtelenül maradt Taurellus egyaránt nagy mértékben járult hozzá a reneszánsz-humanismus orvosi oktatásának alakulásához.