Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)

KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS

KÖNYVSZEMLE 235 nagyváradi patika az Arany Kereszt patika, amelyet valószínűleg már 1720 körül alapíthattak. A premontrei rendi patika Várad második patikájának tekinthető, ezt vették át a jezsuiták. A jezsuita rendet 1773-ban feloszlatták és távozniuk kellett Váradról. Az irgalmas rend patikája a Gránátalma patika, alapítási éve feltételezhetően 1771. Az Arany Korona Gyógyszertárat az 1790-es években alapították. Tulajdonosai magánszemélyek voltak. Az Arany Sas gyógyszertárat 1798-ban alapították. Neves gyógyszerész-dianasztiák és gyógyszerészek a 19. században: A Schmidt-Kováts dinasztia Nagyváradon élt. A család története arra érdekes példa, hogy apa-fiú kapcsolatban szinte mindenki gyógyszerész lett, ám a többségében lány örökösök már nem folytathatták a gyógyszerészi hivatást, így megszakadt egy jelentős gyógyszerész dinasztia kialakulásának a lehetősége. Bertsinszky Károly (1820-1876) Váradon az Arany Kereszt patika tulajdonosa volt és kezdeményezésére alakult meg 1866-ban Váradon a Biharmegyei Gyógyszerész Testület. Bertsinszky Károly volt az alapító tagja az 1868-ban alakult Bihar-megyei Orvos-, Gyógyszerész- és Természettudományi Egyletnek is. Pillanatképek a 20 századból: Nagyvárad a trianoni szerződés értelmében 1920-ban Romániához került. Ebben az időben 16 gyógyszertár működött a városban. A két világháború között 4-5 patikát alapítottak. Szabó Ferenc (1900-1961) nagyváradi gyógyszerész életének és munkásságának bemutatásán keresztül kapunk rengeteg információt a város korabeli gyógyszerészettörténetéről. Budaházy István rendkívül gazdag adat- és ismeretfeldolgozásának különös értéke, hogy összegzi Nagyvárad gyógyszerészettörténetét és néhány orvostörténeti vonatkozását. Egybeveti és sokszor ütközteti a különböző korok kutatásainak eredményeit, ezekről a fejezetek végén olvasható gazdag hivatkozásjegyzékben ad pontos elérési helyet. A könyv végén található egy összeállítás a forrásmunkákról és képekről, fényképekről, valamint egy névjegyzék segíti az adatok közti eligazodást. Ráczkevy Edit Búzás Kálmán: Szent Katalin, a gyógyító, avagy szemelvények a kőbányai gyógyszerészet múltjából. (Kőbányai Füzetek, 2009.) Budapest-Kőbánya, ĤSTART nyomda, 2009. 48 p., ill. Ha valaki a gyógyító szentek első sorában keresné Sziénai Szent Katalint, nevét nem fogja megtalálni, ő nem tartozott ama szentek közé, akiknek állandó attribútuma a gyógyítással függött össze, bár nála is megemlékeznek a lexikonok arról, hogy fogfájás, fulladás és hirtelen halál ellen ő is illetékes. Igaz, nincs olyan szent, aki ne fordulna a betegekhez, szenvedőkhöz, haldoklókhoz, ha hozzá fohászkodna valaki. A kőbányai gyógyszertár ritka szép nevét nem a történelmi múltban, sokkal inkább a privát szférában kell keresnünk: a patikatulajdonos felesége, Katalin asszony inspirálhatta férjét arra, hogy ezt a nevet válassza. Kőbánya is 1873 után indult fejlődésnek, amikor a három városrész egyesítése után Budapest székesfővárosa lett az országnak. A kőbányai lakosság száma megháromszorozódott, a századfordulóra már 51.000 lélek lakott itt, és szükséges volt, hogy a társadalmi feltételeken túl az egészségi körülményekre is felfigyeljenek. Az első gyógyszertárat Budapest X. kerületében 1871-ben Fáczányi Ármin nyitotta meg, amely „az Isteni Gondviselés" nevet viselte, és három generáción keresztül a család tulajdonában maradt. Leszármazottai még ma is élnek. A második a sorban a „Sziénai Szent Katalin" gyógyszertár volt, tulajdonosa 1909-ben Kieĥling Béla, 1915-től Schweitzer Emil, 1921-től Mocsári Sándor, 1923-tól dr. Pildner Viktor lett. A gyógyszertár fejlődésének legfontosabb szakasza az utolsó tulajdonos alatt indult meg. A Pildner ősök Steinburgból származtak, már Mária Teréziától nemességet kaptak, ugyanígy a származásukra utaló „kőhalmi" előnevet is. A jómódú család Fogarason élt akkor, a 19-20. század fordulóján már jól működő gyógyszertár birtokában volt. Pildner Viktor tanulásnak szentelte fiatal éveit, és már 1913-ban a „gyógyszerészei-tudományok doktorává" avatták. A trianoni békediktátum következményeit dr Pildner Viktor és családja igencsak megszenvedte. Gyógyszertárát eladta, vagyonával és családjával Erdélyt elhagyva Budapest-Kőbányára költözött. Ott megvette a Szent Katalinról elnevezett gyógyszertárat, új otthont teremtett családjának és új életre rendezkedett be. Eredményes munkálkodása révén az államosításig a család tulajdonában maradt a gyógyszertár, majd a lány-leszármazottak állami alkalmazottakként továbbra is ott dolgozhattak. Egy gyógyszertár az egészség fenntartásához nélkülözhetetlen szerek tárháza, de a várakozásoknak megfelelően a patikusnak jó tanácsokkal is a lakosság rendelkezésére kellett állnia. Ez utóbbit különösen egy tudósgyógyszerésztől várták el, akinek felkészültsége kimagasló volt. A patika forgalma, tisztasága, kulturális levegője azokat is vonzotta, akik nem betegség, hanem tájékozódás céljából, vagy a társadalmi kötődés reprezentálása érdekében keresték fel. Minden gyógyszerész egyéni ambíciója volt, hogy a hagyományos szerek mellett olyan „csoda-