Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Kiss László: Volt egyszer egy orvosi kar - a pozsonyi Erzsébet Egyetem orvosi karának rövid története (1914-1919)
206 Comm. de Hist. Artis Med. 210—213 (2010) magyar tudományegyetem ügyében c. írásában. „Mint szolgája és megfigyelője hazám tudományos törekvéseinek" - jellemezte saját magát - meggyőződéssel állította, hogy „a parale l tanszékek rendszeresítése... merő és meddő pali iativ um". 5 Szükség van a harmadik egyetemre. S mivel már ekkor dúlt a harc a Pozsonyt ill. Szegedet pártolók közt, leszögezte: „Az új egyetem elhelyezésének kérdése nem vitatható szenvedéllyel, hanem komolysággal, culturális kérdés ez első sorban és csak másod sorban politikai, pártkérdés pedig éppen nem... ". Nos, Pesten, távol az érintett helyszínektől könnyebb volt a szenvedélyesség kerülése. A helyszínen, esetünkben Pozsonyban viszont a szenvedélyesség elvárt követelmény volt. Idézünk egy, 1884-ben Trefort Ágoston (1817-1888) vallás- és közoktatási miniszternek címzett ajánlásból: „ Vajon Pozsony, mely az állami testnek oly jelentős része, nem várhatja-e el méltán a nemzettől, hogy rásüsse nemzeti egységének bélyegét, hogy itt a határszélen öntudatos politikát űzve, egy nagyszabású főiskola keletkezzék, mely a Lajtán túlról magyar földre lépőnek azonnal hirdesse, hogy a föld, melyen megállott, magyar?". Az idézett sorok szerzője az 1 864-ben megnyílt pozsonyi magyar királyi Országos Kórház belgyógyászatának főorvosa, Pávai Vajña Gábor (1851-1913) volt. A debreceni születésü Pávai Vajña alig másfél évvel korábban költözött Pozsonyba. E rövid idő elég volt arra, hogy lelkes lokálpatriótává válva ő legyen a harmadik egyetem Pozsonyban való létesítésének egyik legszenvedélyesebb prófétája. Mivel a belgyógyászaton kívül az elmekórtani osztály és „a boncolások vezetésével megbízott''' főorvos is volt, jó áttekintése lehetett az akkoriban 382 ágyas intézmény működéséről. Az 1884-ben nyomtatásban is megjelent Pozsony és a harmadik egyetem c. munkájában - ennek ajánlásából idéztem az előbb - felsorolja azokat az előnyöket, amelyek szerinte a pozsonyi kórházat a létesítendő új orvosi kar oktatói bázisának predesztinálják. Most csak egy érvet emelek ki Pávai Vajña argumentumaiból: a kórháznak nemcsak „célszerű boncterme", de a szövettani és más vizsgálatokra, górcsövekkel és más a betegek tüzetes vizsgálatára megkívánható eszközökkel és villanygépekkel" berendezett laboratóriuma is van. Pávai Vajña szenvedélyes hangú röpiratára többen reagáltak, nem csak orvosok. így például az egyik utolsó magyar polihisztor természetbúvár, Hermann Ottó (1835-1914) ezt írta neki: " ...meg kell vallani, hogy... ügyesen és szellemesen argumentál, de jegyezze meg főorvos úr, hogy mindaddig míg a pozsonyi ember még a szappanért is Wien-be fut, addig a nemzettől ne várja, hogy Szegeddel szemben megszavazza annak a városnak a főiskolát, amely Budapest helyett mindig csak Wien fele gravitál" f Pávai Vajñát nem keserítették el az ellenvélemények. Még két alkalommal, 1887-ben, ill. 1907-ben tett közzé egy-egy röpiratot a szíve csücskének tekintett harmadik egyetem ügyében. Az előbbi Hol állítsuk fel a harmadik egyetemet címü írását a képviselőház tagjainak címezte, az utóbbit gróf Apponyi Albert (1846-1933) vallás- és közoktatásügyi miniszter figyelmébe ajánlotta, leszögezve, hogy sajnos, pártkérdést vagy árverést csinálnak az ország és tudomány érdekeinek rovására... Pávai Vajña és a többi „szenvedélyes" pozsonyi kitartása több mint negyedszázad után vezetett csak sikerre. Az 1912. évi XXXVI. törvény utasította a vallás-és közoktatásügyi minisztert a pozsonyi és a debreceni egyetem megszervezésére. Ez sem ment azonban simán, hiszen a törvényjavaslat a debreceni egyetemet orvosi kar nélkül szándékozott felál5 Markusovszky. 6 Pávai Vajña 1903,23.
