Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Kiss László: Volt egyszer egy orvosi kar - a pozsonyi Erzsébet Egyetem orvosi karának rövid története (1914-1919)
Kiss L.: Volt egyszer eg}> orvosi kar 207 lítani. A javaslat természeten heves tiltakozást váltott ki Debrecenben s környékén. A részletek iránt érdeklődök figyelmébe ajánlom másik tanítómesterem, a szintén Weszprémidíjas dr. Szállási Árpád Kilencvenéves a debreceni orvosképzés c., 2008-ban publikált tanulmányát. A tiltakozók közt volt az akkor tájt Debrecenben élő Tóth Árpád (1886-1928) költő is, aki Az orvosi kar című versében egy „szörnyű álomról" ír. Álmában a debreceni egyetem ült a költő mellére: „ Mellemre ült s elsírta, mi a titka,,, Brühühü, a kormány Dédelgeti Pozsonyt, mint egy csecse nőt, S neki hozatott a gólyával Egészséges egyetem-csecsemőt, Aki, mint egy csecsemőhöz illik, Mihelyt alkalma ñÿillik, Négykézláb mászkál, azazhogy négy-kar-láb ... „ Persze a pozsonyi „négy kar" ¡s csak nehezen nőtt ki, sőt a bölcsészkar megnyitására egyáltalán nem került sor. 1913-ban a jogi kar nyílt meg, majd 1914. április 2-án az orvosi fakultás is. Pontosabban: a pozsonyi Országos Kórház belgyógyászati és sebészeti osztályát, valamint a pozsonyi Bábaképzőt klinikává nyilvánították, főorvosaikat pedig egyetemi tanárrá léptették elő. Ennek előzményeként 1912 decemberében dr. Téry Ödön (1856-1917) belügyi miniszteri tanácsos jelenlétében az országos (állami) kórház ,,a vallás- és közoktatásügyi miniszter tárcájába átadatott". 1913-ban megindulhatott a tippelés: kik lesznek a leendő klinikák főorvosa¡, az orvosi kar első professzorai. A tippelésnek az adott szomorú alapot, hogy 1912. január 12-én elhunyt a sebészeti osztály főorvosa dr. Schmidt Hugó (1852-1912), királyi tanácsos, egyetemi magántanár, a kiváló Lumniczer-tanítvány 7 majd másfél év múltán, 1913. május 31-én a már többször említett Pávai Vajña Gábor, belgyógyász^ főorvos is. A kitűnő Tauffer-tanítvány, Ve its Dezső (1860-1921), a Bábaképző igazgató-főorvosa, a szülészeti tanszék várományosa mellé kellett tehát „megfelelő embereket" találni. A keresés, a válogatás nem lehetett könnyű dolog. A Gyógyászat c. lap szerkesztőjének, Schächter MiŁsának (1859-1917) a Pesti Naplóban 1913 novemberében megjelent Az egyetemi tanszékek kérdése c. írásából idézünk: „ ... szűkében vagyunk a megfelelő embereknek... Ha húsz év előtt kerestek volna pl. egy új pozsonyi egyetem számára belgyógyász és sebésztanárt, tömérdek pályázó akadt volna. Ma úgyszólván kötéllel kell fogni a vállalkozót. Néhányan, akik beadják pályázati kérvényeiket, hamar vissza is vonják. Hát még mi lesz a többi tanszékkel? Mi lesz, ha Debrecen is fedezni akarja majd tanár szükségletét?" Talán nem lesz érdektelen jelezni, hogy 1913 őszén pl. a pesti Esti Tükör szeptember 26-i száma kit tartott esélyesnek. A lap szerint a pozsonyi belgyógyászati tanszék élére Herzog Ferenc (1879-1952), a sebészetire Holzwarth Jenő (1874-1922), más források szerint viszont Bakaÿ Lajos (1880-1959) vagy Lichtenberg Sándor (1880-1949) kerül majd. Ma már tudjuk, hogy 1914-ben Herzog Ferenc, Bakaÿ Lajos és Ve its Dezső nyerte el a „tudományegyetemi nyilvános rendes tanár" címet - Velitset ráadásul megbízták az országos kórház igazgatói teendőinek ellátásával is. József Attilát annak idején az egyetem „fura ura" tanácsolta el Szegedről. Pozsonyban viszont maga az egyetem szolgált rá e jelzőre. „Fura egy egyetem volt ez a pozsonyC - írja 7 Kiss 2002.
