Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Kiss Gábor: Fertőzéses megbetegedések az osztrák-magyar hadseregben az első Világháború idején

FERTŐZÉSES MEGBETEGEDÉSEK AZ OSZTRÁK - MAGYAR HADSEREGBEN AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN KISS GÁBOR Meglepő, de az első világháborút megelőző háborúk, hadjáratok embervesztesége sokkal inkább a hadakozás nyomán fellépett járványok, mint a fegyverek rovására írható. A krími háború (1854-1856) idején a betegségben és fegyvertől elhaltak arányszáma az angol csapatoknál 3,1:1, míg a porosz-osztrák háborúban (1866) porosz és osztrák részen egyaránt 1,4:1 volt. A legsúlyosabb eltérés az orosz-török háború (1877-1878) idején az orosz kaukázusi seregnél mutatkozott, mert a betegségek által okozott veszteség 18-szorosa volt a fegyvertől bekövetkezetteknek.

1 Az első világháború kitörésekor azonban már sejthető volt az arányszámok megváltozása, ez az orvostudomány, illetve a járványtan rohamos fejlődésének is köszönhető volt. A 19., valamint a 20. század eleji, európai járványos megbetegedések többségét manapság az orvosaink is csak a történelemkönyvek vagy az orvosi szakirodalom lapjaiból ismerik. Mai előfordulásuk többnyire Kelet-Európára, illetve más földrészekre korlátozódik. A világháború során a Monarchia katonaorvosai - a pestis kivételével - gyakorlatilag a korábbi évszázadokból ismert valamennyi fertőző betegséggel találkoztak, amelyek közül hárommal a következő oldalakon foglalkozom. Mindjárt a háború kitörését követően, 1914 júliusában - augusztusában az orosz harctéren megjelent egy rövid lefolyású, sokszor halálos kimenetelű betegség: a kolera vagy hányszékelés. A betegség Ázsiából származik, és 1817-ben került Európába. Pusztítása 1831 és 1832 között Magyarországot sem kímélte. Ezt követően többször több éven át hazánk területén maradt. A legnagyobb veszteséget az 1872. és 1873. években fellépett járvány okozta. Ekkor Magyarországon félmillió ember betegedett meg, közülük 200 ezer számára halállal végződött a betegség. A Monarchia időszakában az utolsó járvány 1893ban volt. A kolera okozóját, a kolerabacilust, amelyet vessző alakjáról kommabacilusnak is neveznek, 1883-ban fedezte fel Robert Koch. A bacilus szennyezett vízzel, táplálékkal jut az ember tápcsatornájába. A bélben gyorsan szaporodva, erősen mérgező anyagcseretermékeivel súlyos betegséget okozhat. Ha valakit kolerafertőzés ér és szervezete nem tudja leküzdeni a bacilusok szaporodását, rövid idő alatt jelentkeznek a tünetek. A lappangási időszak 1-5 napig terjed. A beteget erős hasmenés, hányás, sokszor levertség, szédülés gyötri. Szerencsés esetben a beteg néhány nap alatt meggyógyul. Súlyos esetben a görcsös fájdalmak, az állandósult hasmenés, illetve hányás miatt a beteg néhány óra alatt összeesik. Szék1 De Sgardelli Caesar (szerk.): A •világháború kézikönyve 1914-1918. (a továbbiakban kézikönyv) Bp., Lloyd, 1935. 342.