Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Dörnyei Sándor: „A közjó iránt példás buzgóságú" Cseresnyés Sándor
142 Comm. de Hist. Artis Med. 210—213 (2010) 1846-ban a lépfenében elhullott szarvasmarhák húsát elfogyasztó családokban többen megfertőződtek. Őket„biztos szerként" sürü terpentinnel gyógyította. 12 1 Kapronczay és Szemkeő szerint 12 2 Cseresnyés Sándor már 1840-ben javasolta egy Veszprém megyei orvosegyesület alapítását, de ez akkor megfelelő érdeklődés hiányában nem valósult meg. 1846 novemberében ,félregördülvén a gátló nehézségek:", sikerült létrehozni legalább egy szűkebb, csak a pápai és a devecseri járás egészségügyi személyzetét öszefogó pápai orvosegyletet. A 19 tag közül öten voltak orvosdoktorok, kilencen seborvosok, négyen gyógyszerészek, egy pedig seborvos és gyógyszerész volt. Két seborvos és egy gyógyszerész az Irgalmas rendi kórházban, egy orvosdoktor és két seborvos az Eszterházy-uradalmakban működött. Cseresnyés Sándor elnökként az Orvosi Tárban számolt be az egylet megalakulásáról és közölte az elfogadott alapszabályokat is. 1 2"' Az egylet „egyedüli czélja haladni, tökéletesedni, vagyis a multakból és a jelenből észképi, gyakorlati isméket gy űjteni, s azokat egyetértve a szenvedő emberiség oltárára rakni. " Ennek érdekében szükségesnek véljük az egymásnak könyvekkel való kölcsönös szolgálatot, folyóiratok hordatását s gyűlések tartását stb." A kis gyűléseket havonként, a nagy gyűléseket negyedévenként tartják, az ott elhangzó „írásbeli értekezések tisztára leírva, s ha lehet bekötve adassanak jegyzői kézre", a szóbeli értekezések rövid kivonatát is bevezetik a jegyzőkönyvbe. Érdekes az alapszabályoknak az a pontja, amely szerint ,^4z egylet élő nyelve örökre magyar, de az ezzel tudományos jártasságig nem bíróktól úgy a szóbeli, mint az írásbeli előterjesztések, még most más nyelven is elfogadtatnak." Az Orvosi Táron kívül három német orvosi és egy gyógyszerészi folyóirat „meghozatósa rendeltetik." Az egylet feltehetően Cseresnyés Veszprémbe kerüléséig, illetve talán a szabadságharcig működött, utána pedig az ország többi egyesületével együtt betiltották. Cseresnyés Sándort orvostörténetünk a „kénégenygőzzer történő altatás hazai úttörői között tartja számon. 12 4 Balassa János 1847. január 8-án először egészséges orvosnövendékeken próbálta ki a nagy jelentőségű felfedezést, január 11-én pedig műtétet is végzett altatásban. A sebészet további rohamos fejlődésének ez a lehetősége, az éteres altatás sikere szinte egyidőben több követőt ösztönzött a módszer átvételére, terjesztésére, A pesti Rókus kórházi Flór Ferenc, a szegedi Steinhardt Antal, a kolozsvári Ábrahám Pattantyús Bogdán és mások mellé felzárkózott Cseresnyés Sándor is. Balassához hasonlóan ő is előbb egészségeseken tett próbát, s annak sikerén felbuzdulva 1847. február 27-én „a pápai orvosegylet és több számos nézők jelenlétében" egy lábfej amputálást, a következő napon ugyancsak egy lábmütétet végzett. A tapasztalatokról még a második műtét napján megírta a tájékoztatót a szakmai közönség számára. 12 5 A tudósítás ugyan igen rövid, de tartalmazza a legfontosabb részleteket: a használt „műeszközt", a bódulat és a beavatkozás tartamát, a beteg magatartását az altatás alatt és az ébredés után. Cseresnyés a sikert nem sajátította ki egészen. Nem hagyta ugyanis említés nélkül, hogy a szerkezet" Deutsch József pápai orvosdoktor „eszméje " volt, és mindkét műtét során az 12 1 Néhány szó a Veszprém-megyében uralkodó járványról. Orvosi Tár 1846. 3. folyamat 10.köt. 207-208. 12 2 Kapronczay Károly - Szemkeő Endre: Az első magyar orvostársaságok. Orvosi Hetilap 1977. 2164-2166. 12 3 A pápai orvosegylet megalakulása. Orvosi Tár 1847. 3. folyamat 11 köt. 97-99. 12 4 Pl. Győry Tibor: Az orvostudományi kar története 1770-1935. Bp. 1935. 426. 12 5 Kénégennyeli kísérletek. Orvosi Tár 1847. 3. folyamat 11 köt. 165-166.
