Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Dörnyei Sándor: „A közjó iránt példás buzgóságú" Cseresnyés Sándor

Dorn

ÿe¡ S.: ,, A közjó iránt példás buzgalommal" Cseresnyés Sándor 123 dor is Nagykállóban végezte az első iskola¡ tanulmányokat. Szatmárnémeti pedig Cseresnyés Sámuel jóval későbbi ottani működése alapján kerülhetett szóba. Sárospatak Cseresnyés Sándor sárospataki tanulmányait egyik szerző sem említette, holott az itt töltött évek, az itt szerzett barátságok nagy szerepet játszottak későbbi pályafutásában. 1805. július 19-én iratkozott be a sárospataki főiskolába.

9 Az anyakönyv „Szülő" rovatába édesanyja neve került, édesapja tehát ekkor már nem élt. „Togátus" diák lett, vagyis a kollégiumban lakott és teológiát tanult. A lelkészi pályára készülők egyúttal pedagógiai gyakorlatot szereztek, mert egy időre néhány alsó, ún. grammatikai osztályba járó gyermek tanítását is rájuk bízták. így lehetett Cseresnyés Sándor tanító is. Nem volt kitűnő diák, mint Sámuel bátyja, a követelményeknek azonban rendben eleget tett. Sárospatakon kötött barátságot Ungvárnémeti Tóth Lászlóvá¦, aki a magyar irodalomtörténetben is számottevő helyet vívott ki magának. Tóth László pár évvel Cseresnyés után, 1808 decemberében iratkozott be a főiskolára. Ő is református lelkészi családból származott, atyja a Miskolc melletti Kistokajban szolgált, de fia már árvaként került a sárospataki főiskola anyakönyvébe."' 1811-ben Cseresnyés Sándor és Tóth László a sárospataki superattendentia rendelése alapján Eperjesre ment elsősorban a német nyelv elsajátítása céljából. Tóth László életrajzírója szerint „Pataki togátus korában Rhédey Gedeonné szül. Ragályi Klára gyermekeit, Lászlót és Józsefet nevelte. Mint házi nevelő ment 1810-ben Eperjesre tanítványaival."" Szállási Árpád ezt még megtoldotta.

1

2 Szerinte „22 esztendős korában már a híres kollégium tanára", majd „mint kotlós a csibéket, maga köré gyűjtötte diákjait, és átmentek a nem távoli Eperjesre magolás nélkül szemelgetni kultúrkörünk legfontosabb idegen nyelvéből. " A két szerző által különbözően magyarázott eperjesi tartózkodásáról hiteles adatot a sárospataki egyházkerületi levéltárban találunk. Cseresnyés Sándor és Tóth László 1812. szeptember 12-én Eperjesről levélben fordult a pataki főiskola rektorához.

1' Ebben elmondják, hogy ők a superattendentia" bölcs rendelése alapján két évre mentek Eperjesre, hogy az ottani kollégiummal szoros egybeköttetésben" tovább képezzék magukat, és jártasságot szerezzenek a német nyelvben. Eperjesen azonban a Patakon tanultakhoz már semmi újat nem hallhattak az előadásokon, a nyelvtanulásban pedig „a csupa tót, és több magyar, mint német közt" nehezen jutottak előbbre. A legnagyobb nehézségüket azonban az jelenti, hogy az előző évi 50 „rénusi forint" honoráriumot az új tanévre 120-ra emelték, s ez meghaladja lehetőségeiket. Ezért eligazítást kérnek, hogy mit tegyenek. A rektor válaszát nem ismerjük. A levélből azonban kiderül, hogy Tóth László nem vitte tanárként pataki diákjait Eper'' Protocollum togatorum subscribentium ab anno 1797. A Tiszáninneni Református Egyházkerület Levéltára. K.e.1.1. 41. 1

0 Dðrñÿei Sándor: „Hippokrát fia." Ungvárnémeti Tóth László útja az orvosi pálya felé. Jubileumi emlékkönyv. Három orvostörténész köszöntése. Bp. MATI, 2010. 37-47. 1

1 Rákóczy Géza: Ungvárnémeti Tóth László. Sopron 1892. 5. 1

2 Szállási Árpád: Magyar írók orvosai és a magyar orvosírók. Piliscsaba, MATI, 1998. 48. n A Tiszáninneni Református Egyházkerület Levéltára: A. (XXVI) 14.264/222.