Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Varjassy Péter: Hunyadi Mátyás uralkodásának hazai orvostörténeti emlékei

Varjassy P. : Hunyadi Mátyás uralkodásának hazai orvostörténeti emlékei 81 szerüsítette a gyakorlat számára az 1900-as évek legelején. N. S. Korotkov a vérnyomás mérésekor megjelenő hangokat pedig 1905-ben írta le. Ezután vált csak lehetővé a klinikumban a magasvérnyomás betegség felismerése. A hypertonia kóroktanának, kialakulásának, szövődményeinek részletesebb megismerése, illetőleg kezelése a 20. század elejétől kezdődően, egészen napjainkig kiterjedt kutatások tárgya. Az uralkodót 1489 novemberében és decemberében visszatérő láz is gyötörte, melyet alapbetegsége is, de egyéb infekció is okozhatott. Bonfini szerint „harmadnapos hideg rázta", ez a köszvényével összefüggő gyulladás mellett elméletileg a malária lehetőségét is felveti. Hunyadi Mátyás esetlegesen fennálló, egyéb betegségére vonatkozóan nincsenek adataink. Mátyás halálával kapcsolatosan feltűnő volt még testének szokatlanul gyors bomlása. Ezt Bonfini is említésre méltónak tartotta: „Halála utáni napon testét királyi tisztességgel, méltósága jelvényeivel díszítve s bíbor kereveten kiterítve a tágas ebédlőteremben ravatalozták fel, hogy mindenki megtekinthesse. Azután, minthogy a holttestnek, bár belső részeit kivették, már szaga volt, szurokkal lezárt koporsóba helyezték." (BONFINI 1959) Mivel Mátyás halála idején nem volt rekkenő meleg, a tetemének gyors bomlása krónikus, senyvesztő alapbetegségével hozható összefüggésbe. Orvostörténeti szempontból önmagában is igen érdekes az a tény, hogy az elhunyt uralkodót halála után felboncolták, zsigereit eltávolították. Mátyás boncolásának feltételezhetően nem volt törvényszéki vonatkozású oka, valószínűleg a néhány héttel későbbi ünnepélyes temetés idejére próbálták az elhunyt uralkodó tetemét megóvni a nagyobb fokú bomlástól. Lehetséges, hogy ez más uralkodóink esetében is igy történt, talán szokásos, ésszerű eljárás is volt. Erre vonatkozó, hasonló adatokkal azonban máshol nem találkoztam. Hunyadi Mátyás végtisztessége kapcsán is bukkanhatunk orvostörténeti vonatkozású feljegyzésekre. Az udvarias tollú Bonfini díszes temetésről beszélt, de nagyon valószínű, hogy a meghalt uralkodó bécsi ravatala nem volt kellően ünnepélyes. Ez tűnt fei Johannes Tichtel bécsi orvosprofesszornak, Mátyás egykori kezelőorvosának. Tichtel naplójában feljegyezte, hogy az ország szokásaival ellentétben, a ravatal dísztelen volt, semmilyen posztót és egyetlenegy trombitást sem lehetett látni. Az is feltűnt neki, amikor a holttestet ünnepélyesen átvitték a Szent István-székesegyházba, a király koporsóját csak Corvin János kísérte, Beatrix királyné viszont nem! (E. KOVÁCS 1990) Az is igen szokatlan és különös, hogy Beatrix férje székesfehérvári királyi temetésén sem vett részt. Beatrix királynőről írott könyvében Bonfinit idézi Berzeviczy Albert. Eszerint Mátyás halála után „a királyné földúlt hajzattal, fájdalmában körmeivel összekarczolt arcczal, teljesen kimerülve vonult vissza szobáiba. ... Beatrix azonban, kit a sok sírás már egészen elgyötört, nem követte férje koporsóját Budánál tovább. Az ő távollétében a székesfehérvári sírbatétel szertartása is fejedelmi pompával ment végbe április 24-ikén; a pápai legátus jobbról s balról Corvin János és Hippolit érsektől kisérve adta meg a kereszténység nagy védelmezőjének a végtisztességet, a nápolyi királyt pedig két követ kísérte veje temetésén...." (BERZEVICZY 1908) Meg kell mondani, csak igen nyomós okból hiányozhatott a királyné férje végtisztességéről. Mátyás temetése nemcsak a család és az ország számára volt fontos, hanem nemzetközi vonatkozásban is kiemelkedően jelentős diplomáciai esemény volt. Noha Mátyás halála után közvetlenül megkezdődött a trónutódlásért folytatott harc, Beatrixnak a temetésről történt távolmaradása mögött politikai belharcok lehetősége igen valószínűtlen. Talán csak