Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Varjassy Péter: Hunyadi Mátyás uralkodásának hazai orvostörténeti emlékei
66 Comm. de //ist. Artis Med. 206- 209 (2009) Magyarországi járványok Hunyadi Mátyás idejében Magyarországot Mátyás idejében sem kerülték el az egészségügyet drámaian befolyásoló, vissza-visszatérő nagy járványok. Elsősorban a pestis pusztított hazánkban, ahogyan szerte Európában is. 1453-ban Lőcsén mintegy 3000 áldozata volt a pestisnek. 1455-ben az Erdélyt elérő pestisjárvány a Hunyadi családot is érintette. Hunyadi János, majd Szilágyi Erzsébet is levélben kérte Kapisztrán Jánosi, hogy siessen Hunyadra, mert László fiának jegyese, Brankovics György lánya bubópestisben megbetegedett. Kapisztrán végül nem ment oda, mert közben a szerencsétlen beteg meghalt. Kapisztránról ismert volt, hogy örömét lelte a betegek, a pestisesek gyógyításában. 1456-ban „erős döghalál" lépett fel hazánkban, főként a déli területeken. A nándorfehérvári diadalt követően a táborban kitört pestist a hazatérő keresztesek és katonák országszerte elterjesztették. Ennek a járványnak esett áldozatául Kapisztrán János és Hunyadi János is. Megjegyzendő, Fekete Lajos valószínűbbnek tartja, hogy Hunyadi „halálának oka az úgynevezett tábori hagymáz volt". A következő évben Budát is elérte a Balkán felől támadt pestis, fő ellenszerének a jó budai bort tartották. (FEKETE 1874, MAGYARYKOSSA 1931) A 1466. évben a Felvidékről van adat pestisre, Lőcsén és Szandecz lengyel városban okozott megbetegedéseket. Az 1472. évben is jelezték a döghalál felléptét, 1474-ben pedig a beregi, munkácsi, szászi területeken fordult elő járvány. Pestises volt az 1477 és 1478-as esztendő is. Leginkább azonban 1479-ben támadott, amint arról Heltai 1575-ös Chronica-ja tudósított: „nagy mirigyhalál vala egész Magyar Országba", ezért Mátyás király „búj dosik vala az erdőkbe és a kies vizek mellett; Beatrix Királyné Asszonyt pedig Kassa felé botsátá vala". A rákövetkező évben a terjedő ragály a Bécsújhelyt ostromló magyar hadakat is megtizedelte. Az 1480. esztendőben szintén grasszált hazánkban a fekete halál. Heltai Gáspár idézve ismét: „Ez időben is igen nagy döghalál vala egész Magyarországban, de Mátyás király mindenkoron azért Budán lőn". 1482-ben Kassán pusztított a pestis. Egy újféle járványról adott hírt Pethő Gergely krónikája 1485-ből: „sudor anglicus, ángliai veríték nevű betegség, avagy mérges dögletesség mutatja magát az idén ki." A 15. században még viszonylag gyakori volt hazánkban a lepra. Forrásaink ebben a korban 12 leprosorium fennállását igazolják, melyeket fentebb már említettünk. II. Az előző korokhoz képest viszonylag nagyobb számú általános egészségügyi adatot ismerünk Hunyadi Mátyás korának Magyarországáról. Orvostörténeti forrásaink azonban főként egy-egy személyre vonatkoznak, a dokumentumok nagyobb része Mátyás királyhoz és szűk környezetéhez köthető. Sok feljegyzés, levél szól azonban nemcsak a királyi család, hanem az udvari főemberek életéről és betegségeiről, ill. az udvarban megforduló orvosok tevékenységéről is. Ezek nemcsak egyszerű históriai adatok, orvostörténeti érdekességek, hanem gyakran a történeti események magyarázatául is szolgálnak.
