Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS
KÖNYVSZEMLE 299 Orvosi Emlékek" c. terjedelmes könyvében (1929-1940), továbbá Győry Tibor, Hőgyes Endre, Moravcsik Ernő Emil, Somogyi Endre műveiben. Őket követi Sótonyi professzor, akit „Hippokratészi Esküt" követő orvosi kötelességtudó magatartása mellett speciális orvostörténeti érdeklődése, nem kevésbé a Medicina Könyvkiadó Zrt-nek az orvostörténelem jelentőségét elismerést, sőt köszönetnyilvánítást érdemlő felismerése indított arra, hogy a hazai igazságügyi szakorvosképzés történetét szerzőtársaival együtt - bemutassa. A könyv részletes adatokkal egészíti ki a szerző több kiadást megért „Igazságügyi Orvostan" c. egyetemi tankönyvének bevezető, de rövidre fogott történeti fejezetét. Előszót Besznyák István akadémikus, egyetemi tanár; bevezetőt Kendrey Gábor egyet.tanár, epilógust Llonti József főorvos írt a könyvhöz. A budapesti Törvényszéki Orvostani Intézet történetét - a „külső szakértőként" kapcsolódó igazságügyi elmeszakértők nevének felsorolásával - Sótonyi Péter, a debreceniét Buris László, a pécsiét Bajnóczky István, a szegediét Varga Tibor és Földesi István, a budapesti Állatorvosi Karét Visnyei László, az Igazságügyi szakértői és Kutató Intézetek történetét Susa Éva, a Toxikológiai Intézetét Somogyi Gábor, a Rendőrségi Bűnügyi Rcndőrorvosi Szolgálat történetét Csatai Tamás, a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet történetét Santora Zsófia, a Katonai Igazságügyi Orvosszakértői Osztály történetét Molnár Miklós, a Magyar Igazságügyi Orvosok Társaságának történetét Varga Tibor, az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet és Igazságügyi Orvostani és Orvosszakértői Szakmai Kollégium történetét Keller Eva és Szuchovszky Gyula, az Igazságügyi Orvosi Felülvéleményezés Rendszerét - ezen belül az Igzságügyi Orvosi Tanács történetét - Varga Tibor és Horváth János, az ÁNTSZ Szakfelügyelő Főorvosi Rendszerét Keller Éva tollából olvashatjuk. További fejezetek foglalják össze a hazai kiadású morfológiai, patológiai, igazságügyi szakfolyóiratok történetét (Sótonyi Pétertől); a Boncmesterek Országos Egyesületének történetét (Sótonyi Péter és Kiss János feldolgozásában); a törvényszéki-igazságügyi orvostan kézikönyveit (Sótonyi Péter összeállításában). A szemléltető képekkel lazított, olvasmányosan megírt szövegből az olvasó megismeri e diszciplína hazai művelőinek működését, küzdelmeit és eredményeit. Hűvös tárgyilagossággal tárja elénk a hírhedt „tiszacszlári pert", amelyben kiemelten a közreműködő törvényszéki szakértők véleményének köszönhető, hogy a világ számos más országában oly gyakran emelt és pogromokat kiváltó „vérvádat" hazánkban egyedülálló módon elejtették. Ugyancsak tárgyilagos tényadatokkal mutatja be a katyni tömegmészárlás történetét és a tragikus események tisztázásában a világhírű Orsós professzor szakértői szerepét. Az 1926. január 3-án megnyitott „Természet-, Orvos-, Műszaki- és Mezőgazdaságtudományi Országos Kongresszuson még vita alakult ki a törvényszéki orvostan budapesti (Kenyeres), debreceni Orsós) és szegedi (Jankovich) tanszékvezető professzorai között intézetük helyzetét illetően. Most az előttünk fekvő könyvből olvasottak alapján elégedetten láthatjuk a fejlődést, a budapesti- mellett a debreceni, pécsi és szegedi egyetem igazságügyi orvostani intézetben folyó magas szintű oktató és kutató munka eredményeit. A szerkesztő Sótonyi professzor figyelnie még a Szent István Egyetem Állatorvostudományi Kara igazságügyi állatorvostani intézete történetének bemutatására is kiterjedt, jóllehet annak feladat- és müködésköre sok tekintetben eltér az igazságügyi orvostani intézetekétől. A reeenscnshez hasonlóan bizonyára sokan szívesen olvastak volna többet az igazságügyi orvostannak, mint tudománynak az egyszerű tetembontástól - amelynek Rokitansky- ill. Virchow módszere szerinti alkalmazása között oly éleshangú vita zajlott a törvényszéki orvostan két kiváló szakértője: Scheuthauer és Genersich professzorok között - a molekuláris patológiáig terjedő haladásáról cs annak feltételéről, a módszertanról. Köztudott, hogy éppen Sótonyi professzor vezetett be korszerű új eljárásokat az igazságügyi orvostani diagnosztika gyakorlatába és lett kutatásai alapján a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a tokiói Kitasato Egyetem tiszteletbeli doktora, számos magas hazai és külföldi kitüntetés birtokosa. Ugyancsak érdekes lenne olvasni e kutatások gyakorlati (kriminalisztikai) jelentőségéről, másrészt az igazságügyi elmeorvos-szakértők feladatköréről, nélkülözhetetlenül fontos, felelősségteljes tevékenységéről, annak tükrében múltbeli és napjaink társadalmi viszonyai közötti helyzetéről Az egyetemi igazságügyi orvostani intézetek tevékenysége mellett figyelemre méltó a társintézetek, társszervezetek (Igazságügyi Szakértői és Kutatóintézetek, Országos Toxikológiai Intézet, Bűnügyi Rendőrorvosi Szolgálat, Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet, Katonai Igazságügyi Orvosszakértői Osztály, Országos Igazságügyi Orvostani Intézet és Igazságügyi Orvostani és Orvosszakértői Szakmai Kollégium)) történetének és tevékenységének bemutatása. Megismerjük az igazságügyi orvosi felülvéleményezés-, valamint az ÁNTSZ Szakfelügyelő Főorvosi rendszerét; Örömmel látjuk, hogy 1966. óta önálló Társasága van a magyar igazságügyi orvosszakértőknek, sőt e Társaságon belül Elmegyógyászati Szekció is alakult. Kritikai megjegyzésként ill. észrevételként annyit, hogy az utóbbi idők törvényszéki orvostani eseteinek megítélését bemutató kazuisztikai példák - noha ezt a műfajt kellőképpen sokan nem értékelik - precedensként
