Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)

KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS

KÖNYVSZEMLE 295 IVstcssy József: A Magdolna Baleseti Kórház, az Országos Traumatológiai Intézet, illetve az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet volt és jelen orvosainak fényképalbuma (1940-2008), h. n., szerzői kiadás, 2008., 99 old., ill. A mű címe alapján a be nem avatottak azt is gondolhatnák, hogy itt 3 különböző kórház orvosainak arcképe látható. A 3 oldalas bevezetésből azonban kitűnik, hogy a címben említett 3 kórház valójában egy és ugyanaz, csupán a neve változott többször is a több mint 60 éves időszak során. A nemrégen elhunyt szerző a bevezetésben röviden ismerteti a kórház történetét részletesen kitérve az összes névváltoztatás okaira és körülményeire. Keserűen ostorozza a Magyar Népköztársaság kórház.névadási politikáját. Annál clismerőbben nyilatkozik a Horthy-rendszerről, azon belül is elsősorban magáról Horthy Miklós kormányzóról, illetve a feleségéről, jószási Purgly Magdolnáról, akiről a kórház az első nevét (Magdolna Baleseti Kórház) kapta. A kormányzóné portréját a kötet első oldalainak egyikén meg is tekinthetjük. A közelmúlt egészségügy-miniszterei közül ugyanolyan keményen bírálja Mikola Istvánt, mint Molnár Lajost vagy Horváth Ágnest, politikai részrehajlással tehát nemigen vádolható. A kórház, amelynek orvosait a kötetben láthatjuk, Budapesten található, és amint a kötet címében említett utolsó két neve is mutatja, országos intézet volt, amíg önálló volt, ma azonban már egy másik kórház része. Az album összesen 349 orvos fekete-fehér portréját tartalmazza. A portrék majdnem mind fényképek. Kivételt csak egy rajz képez, amely karikatúrának is beillik. A portrék az orvosok nevének betűrendjében követik egymást. Minden portré alatt olvashatjuk az orvos nevét, valamint azt, hogy milyen szakorvos volt. Egy oldalon általában 3-4 portré is szerepel. A portrék képminősége nagyon különböző, de ez érthető, hiszen a 20. század második felében sokat fejlődött a fényképezés technikája. Emelte volna a kötet színvonalát, ha az orvosok neve alatt azt is feltüntette volna a szerző, hogy az adott orvos melyik időszakban dolgozott a kórházban. Hasonlóképpen hasznos lett volna az is, ha a szerző sorszámmal látta volna el a portrékat. A müvet irodalomjegyzék zárja. Sajnos a kötet, bár kevés szöveget tartalmaz, hemzseg a szöveghibáktól. A leggyakoribb hiba a betükihagyás, de a bevezetésben akad példa a központozás hiányosságaira is. Több ízben előfordul, hogy a mondatvégi írásjel elmarad. A kötet A4 formátumú, a borítója vörös színű, az elején a kórház egyik épületéről látható fénykép, a hátoldalán pedig egy olyan dombormüről, amely a kórházat az alapítása óta díszítette. A mű mindössze 150 példányban jelent meg, és nem került kereskedelmi forgalomba. Elsősorban a kórháztörténet iránt érdeklődőknek, illetve a kórház egykori és mostani orvosainak ajánlható. Dómján Lajos Petrovszkij, Borisz Vasziljevics: Izbrannije trudü. Antologija isztoriji russzkoj hirurgiji. Tom. IV., Moszkva, lzdatyelsztvo „Veszty", 2008., ill., 893 p. Az orosz sebészet történetét bemutató sorozat negyedik darabja emlékkötet, amelyet Borisz Vasziljevics Petrovszkij, a folyamot indító szerkesztőbizottság első elnökének tiszteletére állítottak össze. Az akadémikus születésének 100. évfordulóját méltató kiadvány Petrovszkij tollából származó előszóval indul, azzal, amellyel a sorozatot évtizedekkel ezelőtt útjára bocsájtotta. D.A. Balalikin, a volt tanítványa, a forráskiadvány születésének titkaiba avatja be az olvasót. A szerkesztőbizottság méltatja a nagy előd tevékenységét, elismervén azt a tudományos- és szervezőmunkát, amellyel a 20. száz,ad második felének szovjet egészségügyét megszervezte. A sebészprofesszor érdemei között elsősorban azt tartják számon, hogy 1963-ban létrehozta és másfél évtizeden keresztül irányította azt a tudományos sebész-iskolát, amelyet már akkor a világelsők között jegyeztek. Az emlékkötet fényképekkel illusztrálva, részletesen ismerteti az akadémikus életútját és szakmai tevékenységét, bemutatja a családot és azt a közeget, ahonnan diákként elindult. Terjedelmes írás elemzi a Petrovszki j-féle sebész-iskolának a szakág történetében betöltött szerepét és jelentőségét. Külön fejezet összegzi eredményes pedagógiai munkáját, felsorolja és bemutatja azokat a neves tudósokat, akik tanítványaiként kezdték pályájukat. A kötet központi fejezete Pctrovszij jelentősebb írásainak válogatását közli, de a szerkesztők jóvoltából a korábban nem publikált előadásait és beszámolóit is olvashatjuk. Csokorba gyűjtötték azokat a méltatásokat, amelyek különböző ünnepi alkalmakra a munkatársak részéről a kolléga, illetve a tanár és akadémikus köszöntésérc hangzottak el.