Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS
294 Comm. de //ist. Artis Med. 206- 209 (2009) Müllcr-Jahncke, Wolf-Dieter (Hrsg.): Giftmischer , Exzentriker, Biedermänner. Das Bild des Apothekers in Prosa und Lyrik. Von der Frühen Neuzeit bis zur Gegenwärt. Eschborn, Govi-Verlag, 2009. 192 p., ill. A gyógyszerészet és az irodalom sokféleképpen kapcsolódhal egymáshoz. Számos gyógyszerész-író és költő ismert Antonio Grazzinitől John Keatsen, Theodor Fontanén és Georg Trakl-en át a mi Örkény Istvánunkig. Ám a gyógyszerész nem csupán szerzőként, hanem mellék- vagy főszereplőként is sűrűn megjelenik a világirodalomban. A gyógyszerészeti témájú irodalmi szövegek több szempontból is igen érdekesek lehetnek számunkra, részint ugyanis a társadalom gyógyszerészekről alkotott képét, részint pedig magát a gyógyszerészi munkát, annak hétköznapjait, körülményeit, hangulatát rekonstruálhatjuk általuk, mégpedig sokkal elevenebben és átélhetőbben, mint a mégoly részletes és adatokban gazdag tudományos elemzések segítségével. Müller-Jahncke professzor, korunk kétségtelenül legkiválóbb gyógyszerészettörténésze ezúttal ebből a sajátos témájú irodalomból ad ízelítőt verses és prózai szemelvények, szövegrészletek, vagy teljes müvek segítségével. Kötetének volt ugyan már előzménye, éppen német földön, mégpedig Hugo Maubach: Das Charakterbild des Apothekers in der Litteratur. (Berlin, Springer, 1898.) című munkája, a jelen könyv azonban szélesebb érdeklődésű, hiszen egyrészt nem csupán a német irodalomra és nem csak a patikus jellemképére összpontosítja figyelmét, hanem a gyógyszerész munkájára, munkájának körülményeire és feltételeire is eleven fényt derít, másrészt pedig nagyobb teret ad a szövegeknek maguknak, s kevesebbet a hozzájuk fűzött kommentárnak. Nem beszélve arról a korántsem mellékes tényről, hogy sokkal szórakoztatóbb is, mint száz esztendővel ezelőtt megjelent előképe. S ez nem is véletlen, hiszen a könyv összeállítója előszavában is figyelmeztet rá: nem gyógyszerészettörténeti szakmunkát, hanem élvezettel olvasható és további olvasásra serkentő könyvet kívánt ezúttal a közönség kezébe adni A kötet az utóbbi nyolcszáz, esztendő európai irodalmából merítve, szemelvényeit előbb időrendben, majd téma szerint csoportosítva közli. Különálló, terjedelmes fejezet jut a 18. század előtti, a 19. századi, majd a 20. századi szövegeknek. Két szövegrészlet foglalkozik a patika személyzetével, négy a női patikusokkal, kettő a gyógyszerészképzéssel, s ismét négy az éjszakai ügyelet képeit, hangulatát idézi meg számunkra. Ezután Neruda, Joyce, Hesse és mások a gyógyszerészi munkával kapcsolatos emlékei tárulnak fel előttünk, majd híres gyógyszerészekről szóló irodalmi szövegrészleteket olvashatunk. Végül a patika és a patikus, mint gyermekkönyvek, illetve mint a könnyű műfaj, a kroki, a humoreszk és a sanzon szereplője jelenik meg előttünk. Az egyes fejezeteket rövid, szellemes és egyben informatív előszavak vezetik be, amelyek célja kettős. Részint a fejezet tartalmáról adnak eligazítást, részint „gusztust csinálnak" az olvasáshoz. Természetesen a szaktudós Müller-Jahncke sem tagadhatja meg magát, hiszen könyve, majd 60 oldalon át alapos jegyzetekkel, magyarázatokkal, bibliográfiával és az idézett szerzők névmutatójával egészül ki. Ez a szépen illusztrált könyv azonban nem pusztán egymás mellett olvasható szövegek halmaza. Szemelvényei ugyan önmagukban és egyenként is remek, szórakoztató, mulattató olvasmányok, a teljes gyűjtemény azonban jóval többet ad részeinél. Ennek magyarázata részben a válogatás sokszínűségében, sokszempontúságában (egy 15. századi haláltánc-dialógustól és Agrippa szatírájától, Moliére komédiáján és Goethe zsánerképén, Theodor Storm költői, vagy Heinrich Mann ironikus prózáján és Blok - orosz eredetiben is közölt - rémítő versén át Helmut Qualtinger krokijáig a legkülönfélébb hangok szólalnak meg e könyvben), részint pedig éppen e sokféle hang harmóniájában rejlik. A kötet lapjain ugyanis a gyógyszerész nem ideáltípusként, hanem sok-sok lehetséges megjelenési formájában: méregkeverőként, csudabogárként, tudósként, nyárspolgárként, üzletemberként, rokonként és mesefiguraként egyaránt, tehát valamiféle extenzív és intenzív teljességben jelenik meg előttünk. Mindez pedig azt sugallja, hogy nem „a gyógyszerészről", hanem az emberről van itt szó, vagyis a gyógyszerészet történetén át valójában mindenhez eljuthatunk, ami számunkra, mint emberek számára fontos vagy fontos lehet. Márpedig ez igen lényeges tanulság annak, akinek hivatása a látszólag szűk kör számára fontos gyógyszerészettörténet művelése. Az itt olvasható szövegek természetesen nem mind azonos színvonalúak, akad köztük remekmű, könnyed karcolat, és nehézkesebb próza, sőt klapancia-gyanús írásmű is, végigolvasva azonban ezt a remek kötetet az a benyomásunk támad, hogy nem csak a gyógyszerészet és a gyógyszerészek történetéről, hanem önmagunkról is sikerült valami többet megtudnunk. Ráadásul e tudáshoz könnyedén, erőfeszítés nélkül juttatott bennünket a számos kiváló és kevésbé kiváló szerző, legfőképpen pedig Müllcr-Jahncke professzor, aki ezt a gyűjteményt nagy leleménnyel, tudománnyal, kedvvel és némi kétségtelen iróniával összeállította számunkra. Bárcsak egyszer magyar változatban is olvashatnánk ezt a könyvet! Vagy talán a magyar változatot nekünk magunknak, magyaroknak kellene létrehoznunk? Magyar László András
