Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS
KÖNYVSZEMLE 291 KÖNYVSZEMLE Iluntcr, Michael: Boyle. Between God and Science. New Havcn-London: Yale University Press, 2009. 366 p., ill. Az ír-angol fizikus és kémikus Robert Boyle-t a modern kémia előfutáraként is szokás emlegetni. 1680-tól a londoni Királyi Társaság (Royal Society) elnöke. Munkásságának nagy jelentőségét jelzi, hogy hatása az alkimistáktól Nobelhez és a Nobel-díjas tudósokhoz vezetett. A kémiai Nobel-díjas Oláh György például így vall Boyle jelentőségéről Eletem és a mágikus kémia - Egy Nobel-díjas önéletrajzi gondolatai című müvében: „A kémia tulajdonképpen a tizenhetedik században vált önálló tudománnyá, elsősorban Robert Boyle munkásságának köszönhetően, aki igen sokat tett azért, hogy eloszlassa a kémiát valami kétséges áltudománynak tekintő nézeteket. Boyle A kételkedő kémikus című könyvében a kísérleti megfigyelés és a kémiai reakciók kvantitatív módszerekkel történő tanulmányozásának fontosságát hangsúlyozza. Legniaradandóbbak az égéssel és a kalcinálással kapcsolatos úttörő jelentőségű kísérletei, valamint az a megállapítása, hogy a gáz térfogata fordítottan arányos a gáz nyomásával." Munkásságának néhány kiemelkedő eleme: kitűnő légszivattyút szerkesztett 1659-ben; elsőként fedezte fel, illetve publikálta 1662-ben, hogy a gázok térfogata fordítottan arányos a rájuk ható nyomással (ez az általános gáztörvény egy speciális esete, az ún. Boyle-Mariotte-törvény); elsőként állított elő hidrogéngázt 1671-ben. Boyle foszforról szóló leírásához 200 évig nem tudtak újat tenni. Ő alkotta meg a sav-bázis koncepciót és a modern laboratóriumi kísérletezés alapjait. Michael 1 lunter (1949) történész a University of London Birkbeck College-ének professzora, kutatási területe a 17. század Angliájának tudománytörténete, különös tekintettel Robert Boyle munkásságára és hatására. Noel Malcolm ismert brit történész szerint llunter többet ért el Boyle-tanulmányaival, mint az összes korábbi Boylekutató. Az impozáns, gazdagon (256 fekete-fehér reprodukcióval) illusztrált monográfia nagy részletességgel tárgyalja a tudós életét, munkásságát, korabeli fogadtatását, küzdelmeit, a végén természetesen kitérve örökségére, hatására is. A szerző Boyle-t egyértelműen a legjelentősebb tudósok. Newton és Einstein közé rangsorolja. Komplexen, de követhetően navigálja az olvasót a terjedelmes müvek és a személyes levelek, egyéb dokumentumok között. A rendkívül széles körben mozgó és átható erejű gondolkodót a modern kísérleti módszertan úttörőjének tekinti, aki arisztokrata természetfilozófusként hatásosan reflektált a filozófiai és teológiai kérdésekkel áthatott korabeli tudományos világkép kérdéseire is. Természetesen, mint Hunter rámutat, Boyle is összetett és ellentmondásos személyiség volt, megbabonázva az alkímia és mágia világától, kétségektől gyötörve a hit és a lelkiismeret kérdéseiben, ami sokszor zavarólag hatott racionális elképzeléseire is. A rendkívül igényes kötetet 33 oldalas bibliográfia, kronológia, rövidítésjegyzék, 48 oldalas jegyzetapparátus, és - az ilyen horderejű munkához méltóan - 16 oldalas, két hasábba tördelt név- és tárgymutató zárja. Tomkiss Tamás Jobbágyi Gábor: Orvosi jog. Hippokratésztöl a klónozásig. Bp., Szent István Társulat, 2008. 325 p. Jobbágyi Gábor az orvosi jog egyik legismertebb képviselője és kutatója a mai Magyarországon. Ez az összefoglaló műve hiányt pótló kézikönyv mind az orvos, mind a jogász szakma képviselői számára.
