Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Károly: Az orvostörténelem, mint önálló szaktudomány

Kapronczay K. : Az orvostörténelem, mint önálló szaktudomány 27 mány korszakairól, Elsaas Náthánnak és Détsényi Lipótnak (1838, 1847) a zsidók orvosi ismereteiről írott munkái. Ide sorolható Comides Pálnak (1816-1902) a keleti dögvészröl (1846), Adler Hermannak Paracelsusról, Hauke Antalnak a 19. század orvostudományáról szóló értekezése is. A változatos témaválasztás mellett rendkívül tanulságos a hallgatók által felhasznált irodalom is, amely alapján képet kapunk a kötelezőként előírt könyvekről, feldolgozásokról. Az orvostörténelem oktatása hazánkban a 20. század első felében A szabadságharc bukása után a pesti orvosi karon szünetelt az orvostörténelem bármilyen formában történő oktatása, annak ellenére, hogy a bécsi orvosi karon éppen ez az időszak az orvostörténelem megerősödésének korszaka. Az orvostörténelem gondolata részben az Budapesti Királyi Orvosegyesület tudományos üléseinek témája, részben az Orvosi Hetilap, a Gyógyászat, az 1860-as évektől a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűléseinek kérdésköre. Tény, hogy a bécsi egyetem orvosi karán bevezetett magántanári intézmény hatással volt a pesti egyetem orvosi karára is, hiszen több olyan tantárgyat, ami nem szerepelt a szigorlati vagy vizsgarendben, ekkor egyetemi magántanárok adták elő, szabadon választott formában. Ilyen volt az elmegyógyászat, a gyermekgyógyászat, stb. Az 1875. évi új szigorlati rendben, a 23. g. szerint csak az a hallgató bocsátható orvosdoktori szigorlatra, aki a 10 félév során általános kórtanból vagy orvostörténelemből egy félévet lehallgatott és vizsgát is tett. A kar 1877-ben magántanárai közé fogadta id. Purjesz Zsigmondot „az ókori orvostörténelem" tárgyköréből, akinek oktatói munkáját 1884-től évi 600 forinttal díjazták. Purjesz 1896-ig - haláláig - tanította az orvostörténelmet a budapesti orvosi karon. Megmaradt pályázati anyagából kitűnik, hogy elődeihez hasonlóan sorra vette az ókori népek és kultúrák (egyiptomiak, kínaiak, indiaiak, görög-rómaiak) orvos ismereteit, az ókori orvosi iskolákat, de kitekintéssel volt a zsidókra és a keresztény orvosok munkásságára is. Az Országos Széchényi Könyvtárban őrizték jegyzetének egy példányát, amely az évek alatt erősen megrongálódott.'

1 Purjesz halála után ismét hat esztendeig szünetelt az orvostörténelem oktatása. Győry Tibor 1900. december 15-én kérte magántanári elismerését az orvostörténelem tárgyköréből. Kérelmével együtt benyújtotta tantervét, amely szerint két féléven át, heti három órában az elméleti előadások mellett olyan foglalkozásokat is tartott volna az elsőévesek számára, ahol ritka könyveket, műszereket és iratokat is bemutatott volna. Győry magántanári habilitációjára csak 1902-ben került sor, de valójában mindvégig az első és negyedéves hallgatóknak adta elő az orvostörténelmet. Egész egyetemi pályafutása alatt mintegy 746 előadást tartott, hallgatóinak száma állandóan 40-60 fő között mozgott. Itt kell megegyeznünk, hogy 1905-től Győry az Állatorvosi Főiskolán az állatorvoslás történetét is előadta, miközben az orvosi karon 1918-ban címzetes-, 1926-ban rendkívüli-, és 1936-ban rendes tanári címet nyert. Az orvostörténelem oktatásának fontossága miatt 1906 októberében Bókay Árpád indítványozta a budapesti orvosi karnak a rendkívüli orvostörténelmi tanszék megszervezését, az állami költségvetésbe történő felvételét. A javaslatot a tanári kar pártolólag felterjesztette a 4 Kapronczay Károly- Kapronczay Katalin: Az orvostörténelem Magyarországon. Bp. OPKM, 2005. 146. 3

5 Daday András: Győry Tibor az orvostörténész. (1868-1938). Orvosképzés, 27(1938), 2. 318-322.