Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Károly: Az orvostörténelem, mint önálló szaktudomány
26 Conim. de //ist. Artis Med. 206—209 (2009) nyomatékos fontosságú", majd rátérve a két pályázóra - Stockinger Tamásra és Wagner Jánosra - kijelenti, hogy szerinte „egyikük sem felelt meg egészen, de más részről már magában oly nehéznek találom a f eladatot, hogy annak kiegészítő megoldását inkább a többi éveken által folytatott oktatásból, mint elméleti előkészülettől igényelhetőnek vélem. " Sajnos ez a terve nem vált valósággá, Stockinger ez irányú működésével hosszú időre lezárul az orvostörténelem oktatása az egyetemen. A pályázókról mégis elismerően nyilatkozott Stáhly: „mindketten komolyan forogtak az orvosi tudományok ezen tágas osztályában, látszik, hogy világos eszmévé vált náluk f eladata a kérdésbeni tanszéknek, főképpen pedig, hogy meg nem elégedtek valami más szerzőnek majmoló leírásával". Nem kisebb személyiség, mint Wagner János a hazai klinikai gondolkodás egyik elindítója az ellenjelölt, ennek ellenére Stáhly első helyen Stockingert javasolta. Előterjesztését a Helytartótanács ajánlásával a császár is elfogadta és 1845. július l-jével engedélyezi, hogy a pragmatikus orvosés sebésztudomány történetéből rendkívüli tanári minőségben, díjtalan előadásokat tartson. 1 2 Stockinger Tamás két témakört határozott meg az orvoslás történetén belül: az általános ismereteket és a sebészeti eszközök történetét. Ezt fejti ki 1845. október 27-én tartott székfoglaló előadásában. Több mint húsz évvel később jelentette meg nyomtatásban munkásságának legfontosabb összefoglalását Útmutatás a sebészi műszerek elemzésére és bírálatára címmel, amelynek előszavában a sebészeti műszerek történeti ismeretére hívta fel a figyelmet. A következőket ajánlotta a hallgatók figyelmébe: „A ' mint pedig a sebészetnek saját általános kórtana, úgy saját gyógyszertana is van, ez pedig a műszertan és a műszerek alkalmazása. " Bár orvostörténeti előadásait mindössze három évig tartja - ekkor ugyanis a sebészeti tanszék helyettes tanárává nevezték ki - történeti kutatásaihoz soha nem lett hűtlen, ellenkezőleg. A későbbiek folyamán sem feledkezik meg sebészeti ismereteinek történeti adatokkal való kiegészítéséről. I 848-ban, ama bizonyos orvoskari értekezleten, melyet Balassa János karigazgatóvá történt kinevezése után hívtak össze, a tanszabadság biztosítására irányuló olyan indítvány is elhangozott, hogy töröljék el az orvostörténelem rendszeres oktatását. Ekkor emelkedett szóra az egyetem hallgatói közül Korányi Frigyes és Markusovszky Lajos. Korányi visszaemlékezései alapján Markusovszky felszólalását így rögzítették: „.9 midőn felszólalását bevégezte, egy perces mély csend következett, amelyet Balassa szakított meg azon kijelentésével, hogy azt hiszi, ezen kif ejlés után senki sem fog kételkedni a história medica fontosságáról. Talán nem tévedek, ha azt hiszem, Markusovszky jelentőségének a szélesebb körök előtti elismerése ezen fellépése által lett bevezetve. " 1848 tavaszán /1848. április 12-én/ a tanári kar az oktatás reformjával kapcsolatban a következőket terjesztette fel a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak: „Igaz, a reformjavaslat kari vitáján többen ellene voltak, de a tantestület többsége teljes mértékben kiállt szükségessége mellett." Sajnos a reformtervezetben foglaltak a szabadságharc eseményei következtében nem valósultak meg, így az orvostörténelmi tanszék felállítására vonatkozó részek sem, az iratok pedig részben megsemmisültek. " A Schöpf-Merei Ágoston és Stockinger Tamás rendkívüli tanársága idején benyújtott orvostörténeti témájú disszertációk sorából kiemelkedik Lósy Pálnak (1839) az orvostudov í Győry Tibor: i.m. , J Győry Tibor: i.m.
