Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Károly: Az orvostörténelem, mint önálló szaktudomány

Kapronczay K. : Az orvostörténelem, mint önálló szaktudomány 21 ként magántanár adta elő az orvostörténelmet, különösebb hagyománnyal vagy szervezeti formával nem rendelkezett. Ezért is jelentett gondot 1920 után a varsói orvosi karon az orvostörténelem oktatásának megszervezése. Meghatározott időben hol Poznanból, hol Krakkóból jöttek ide előadásokat tartani. Azonban 1922-ben, Varsóban megszervezték a Katonaorvosi Akadémiát, ahol 1925-től katonaorvoslás-történetet is tanítottak. Ennek elő­adója Stanislaw Konopka orvos százados volt. Konopka fiatalon belépett a Pilsudski alapí­totta Lövészegyletbe, később a Lengyel Légió hadapródjaként harcolt az orosz fronton, majd Albániában. 1917-ben alhadnaggyá, 1919-ben hadnaggyá, majd 1920-ban századossá léptették elő. 1918-ban beiratkozott a krakkói egyetem orvosi karára katonai ösztöndíjas­ként, 1925-ben orvosdoktorrá avatták. Ettől az évtől a varsói Hadtörténeti Intézet és Múze­um munkatársa lett, egyben a Szanitéc Iskola tanárává is kinevezték. Ekkor kezdett foglal­kozni orvostörténelemmel, nevéhez fűződik a Katonaorvosi Akadémia könyvtárának meg­szervezése, kiváló szakbibliográfiák szerkesztése. 1939-ben megvédi orvosdoktori disszer­tációját a krakkói egyetemen, katonaorvoslás-történetet tanít a katonai-, és általános orvostörténetet a varsói polgári orvosi karon. Közben őrnaggyá, majd alezredessé léptették elő. 1939-ben frontszolgálatra rendelték, a Jaroslawban berendezett kórházat vezette, német fogságba esett, de szerencsésen megszökött. Bekapcsolódott a korábban már említett titkos orvosképzésbe, de feljelentés nyomán a Gestapo letartóztatja, és előbb a retteget varsói Pawiak börtönbe, majd a Gross-Rosen koncentrációs táborba hurcolták. Innen is megszö­kött és a varsói felkelés idején - felkelő orvosként - hol betegeket gyógyít, hol egykori ér­tékes orvosi könyvtárának „roncsait" menekíti. 1945 után a lengyel egészségügyi miniszter - már polgári állományban - kinevezte a varsói Központi Orvosi Könyvtár igazgatójává, az Orvosi Kiadó vezetőjévé, bár tevékeny­sége főleg egy új könyvtár felállítása irányult. Jelentős könyvtárat szervezett, európai hírű lett az általa szerkesztett orvosi bibliográfia, amelynek munkálatait 35 évig irányította. 1946-ban, Poznanban az orvostörténelem tárgyköréből habilitált. A varsói egyetem orvosi karán kezdetben rendkívüli, majd később rendes egyetemi tanárként az orvostörténelmet adta elő. A varsói orvostörténeti intézet ténylegesen a Központi Orvosi Könyvtárban műkö­dött, Konopka és munkatársai sokáig itt tartották az orvostörténeti előadásokat, foglalkozá­sokat. Konopka tagja volt a Leng)>e! Orvostörténeti Társaság elnökségének, 1971-ig szer­kesztette az Archiwum Historii Medycynv i Filozofi folyóiratot. 1970-ben nyugdíjba vonult, a varsói orvostörténeti tanszék élére Felix Widy-Wirski, majd 1979-1991 között Marcyn Lyskanowski került. 1996-tól Andrzej Sródka Varsóban az orvostörténelem professzora, aki 2002-tól Krakkóban is ezt a feladatot látja el. 1945 után Varsóból Lódzba helyezték át a Lengyel Katonaorvosi Akadémiát, részben azért, mivel a háború alatt minden intézmény elpusztult, részben egészséges feltételeket kívántak teremteni a lengyel felsőoktatásban. A lódzi polgári orvosképzés a vilnói egyetem áttelepülésével vette kezdetét. 1946-tól az orvostörténeti előadásokat Jan Szmurló (1867­1952) egyetemi tanár tartotta, akit még 1938-ban neveztek ki Gasiorowski utódaként ViI­nóban. Szmurló 1892-ben végzett Varsóban, katonaorvosként vett részt 1905-ben, Man­dzsúriában, az orosz-japán háborúban, az első világháború alatt az orosz hadseregben szol­gát. 1923-tól a vilnói egyetem orr-fül- gégészeti klinikáját vezette, mint klinikaigazgató és egyetemi tanár, kutatásai során mindig érdeklődött az orvostörténelem iránt. Elsősorban a vilnói orvosképzés történetével foglalkozott. A vilnói lengyel egyetemmel együtt menekült a lengyel állam területére, 1946-ban ő szervezte meg Lódzban az orvostörténeti intézetet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom