Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Károly: Az orvostörténelem, mint önálló szaktudomány
22 Co nim. de //ist. Artis Med. 206—209 (2009) egyben a Központi Könyvtár igazgatója lett, itt a középkori lengyel orvosi könyvkiadással és annak történetével foglalkozott. Tanszéki utóda Wlodzimierz Glowacki (1921-1991) lett, őt követte Henryk Pankiewicz, megbízott tanszékvezetőként, majd Jan Stanislaw Fijalek (1926-1997). Jelenleg - 1999-től - Jerzy Supady irányítja a lódzi orvostörténeti intézetet. 2( 1 A Katonaorvosi Akadémián 1974-ben szervezték meg az orvostörténeti intézetet Tadeitsz Brzezinski (1931 - ) ezredes vezetésével, aki 1981-ben lemondott rangjáról és beosztásáról, majd Szeczinben lett Romuald Glitt utóda és a Tengermelléki Akadémia Tudománytörténeti Intézetének vezetője. Brzezinski helyét Czeslaw Jesman ezredes töltötte be. Szeczinben az orvostörténelem oktatásának megszervezése Tadeusz Antoni Bilikiewicz (1901-1980) nevéhez fűződik, aki 1925-ben Krakkóban végzett, 1931-ben az orvostörténelem doktora és filozófiai doktor is lett. Szumowski mellett őt tartja a lengyel orvostörténetirás a legsokoldalúbb és szakmailag legműveltebb orvostörténésznek. 1931-től Vilnóban az orvostörténelem rk. tanára volt, 1931-1940 között helyettes intézetvezetőként látta cl feladatát, de a háború alatt bekapcsolódott a lengyel ellenállási mozgalomba, partizánorvosként is működött. 1946-ban Gdanskban az orvostörténelem nyilvános, rendes tanára, egyben az egyetemi poliklinika igazgatója is volt. Bár 1950-1953 között Gdanskban szünetelt az orvostörténelem oktatása, 1954-től ismét megkezdődött a gdanski oktatás újraszervezése Bilikiewicz irányításával. 1957-től a Lengyel Tudományos Akadémia tudományos minősítőbizottságának elnöke volt, 1971-ben ment nyugdíjba. Politikai nézetei miatt a kormányzat nem kedvelte, a nemzetközi orvostörténelem képviselői, kutatói főként lengyel földön rendezett tanácskozásokon találkoztak vele. Az orvostörténelem oktatásának alakulása hazánkban Az orvostörténelem művelésének gondolata nem volt idegen a pesti egyetem orvosi karán már a 18. század végén sem, hiszen Trnka Vencel (1737-1791) - bár nem volt az orvostörténelem előadója - több mint tíz ilyen tárgyú munkát írt, és ez a szemlélet kortársait is jellemezte. Az élettan professzora, Brandt Adám nevezetes munkájában - História materiae. medicae - erőteljes orvostörténeti háttérben adta elő tananyagát. Schoretich Mihály a gyakorlati orvostant ugyancsak számos orvostörténeti példával illusztrálta. Érdemes megemlíteni. hogy Trnka Vencel és Ptenk Jakab, nyomtatásban megjelent munkáik témáját történeti visszapillantásban tárgyalták, ó- és középkori mestereket, kéziratokat és nyomtatott könyveket idéztek, a felhasznált irodalom jegyzékében, utalásaikban koruk orvostörténeti témájú müveit is felsorolták. A magyar egyetem orvosi karán az első olyan javaslat, amely az orvostörténelem bevezetését célozta, 1803-ban született meg. Az orvosi kar reformját előkészítő regnicolaris bizottság 1803. május 17-én a következőket foglalta jegyzőkönyvbe: „A pesti egyetemről kikerült orvosok nincsenek megfelelően kiképezve, így az öt esztendős kiképzési idő nem elegendő.'''' Az oktatás idejét hat esztendőre akarták felemelni és az első év tananyagába kívánták beiktatni az orvosi enciklopédiát, a hatodikba pedig az orvosi bölcselet története (Succinta história medicina philosophica) című tantárgyat. A pártolólag felterjesztett tervezetet nem fogadták el, az 1804. augusztus 11-én kelt királyi leirat a javaslatot elvetette. 2 h Seyda : im.
