Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Károly: Az orvostörténelem, mint önálló szaktudomány

20 Conim. de //ist. Artis Med. 206—209 (2009) Szerepe volt abban, hogy az orvostörténeti gyűjteményt nem érte kár. A háború után ismét elfoglalta katedráját, fiatalos lendülettel fogott az oktatáshoz és kutató munkájához. 1953-ban az újjáalakult Lengyel Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta, hozzá fogott alapvetésnek számító könyvének átdolgozott kiadásához. 1954. április 5-én hunyt el. A sokat betegeskedő Szumowskit az 1948/1949-es tanévtől kezdve Zbigniew Kukulski (1908-1971) helyettesítette az orvostörténeti előadások megtartásában. Kukulski az orvostörténelemből szerezte doktori fokozatát, disszertációjának címe Józef Jakubowski, a Jagelló Egyetem tanára ós a Krakkó Városállam főorvosa (1936). Kukulski 1945 után az Orvostörténeti Intézet tudományos munkatársa, Szumowski belső munkatársa volt. 19481958 között az orvosi kar Központi Orvosi Könyvtárának igazgatója, 1950-ben részt vett az Egészségvédelmi Intézet szervezésében, amelynek első megbízott vezetője lett. Szumowski halála után - Kukulski többirányú elfoglaltsága miatt - az Orvostörténeti Múzeum és a tanszék megbízott vezetője Boleslaw Skarzynski volt, aki az orvosi karon megtartotta a biokémiai tanszék vezetését is. Skarzynski a népszerűsítő orvostörténet művelője, több munka írója és szervezője volt. Tagja volt a Lengyel Orvostörténeti Társaság elnökségének, a Lengyel Tudományos Akadémia biológia és orvostörténeti bizottságának elnöki tisztségét 15 évig viselte. 1961-ben betegsége miatt visszavonult. Ekkor az egyetemnek dönteni kellett az orvostörténeti intézet és a tanszék végleges vezetőjéről, a nyilvános és rendes professzori kinevezésről. Ekkor került a tanszék rendes professzori posztjára Zbigniew Kukulski, aki emellett megtartotta az Orvosi Könyvtár igazgatói tisztségét. Kukulski mellé docenssé Kazimierz Lejmant, a bőrgyógyászati klinika másodprofesszorát és Mieczyslaw Sku/imowskit (1930-1982), az orvosi klimatológia jeles szakemberét, a wieliczkai orvosi klimatológiai intézet megszervezőjét nevezték ki. Mellettük egy adjunktus, három tanársegéd (orvos, gyógyszerész, bölcsész), könyvtáros és muzeológus működött. Már 1948-ban változás következett be az orvostörténeti intézetben: önálló tanszékké szervezték meg a gyógyszerészettörténetet, amelynek élére Jan Lechst (1869-1954), a jeles orvos és gyógyszerészettörténész állították. Lechs a wroclawi orvosi kar orvos és gyógyszerészettörténeti tanszékének docense volt, innen került át a krakkói egyetemre nyilvános és rendes egyetemi tanárrá. Az önálló tanszék megszervezése mellett egy krakkói gyógyszerészettörténeti múzeum felállítása is elképzelései között szerepelt. Sajnálatos halála megakasztotta a szervező munkát, de elsősorban Roeske professzornak köszönhetően, Krakkó belvárosában, egy háromemeletes épületben mégis elhelyezésre került az értékes krakkói gyűjtemény, amely egyben a gyógyszerészettörténeti tanszék is. Kukulski tanszéki utóda Mieczyslaw Skulimowski lett, aki 1982-ben bekövetkezett váratlan haláláig kiváló vezetője volt az intézetnek és a tanszéknek. Tudományos munkássága részben a krakkói orvosképzés történetének feldolgozására, az orvostörténeti oktatás történeti bemutatására összpontosult, sőt kiváló munkákat irt Krakkó és környékének természeti kincseiről is. Skulimowski utóda Zdislaw Gajda, a gyógyszerészettörténeti tanszék docense lett, majd Andrzej Sródka követte 2002-tól. 1922-ben alapították a varsói orvosi karon az orvostörténeti kabinetet, amely nem volt intézeti jellegű, megbízott vagy rendkívüli tanár tanította az orvostörténelmet. A varsói orvostörténeti oktatás megszervezése a lengyel orvostörténészek egyik kiválóságának, Stanislaw Konopkának (1896-1982)

2" a nevéhez fűződik. A varsói orosz egyetemen időn2:

1 Seyda: im.