Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK —COMMUNICATIONS - Gesztesi Tamás: Széchenyi István közegészségügyi gondolatai
184 Comm. de //ist. Artis Med. 206- 209 (2009) Nem véletlen, hogy amikor Széchenyi István az egész népben gondolkozik, a fenti alapelveket oda is transzponálja. Más szóval: közegészségügyi, népegészségügyi nézetei az egyes embereknek adott tanácsokkal rokoníthatók. A közegészségügy és járványtan az orvostudománynak az a része, amely nem az egyénnel, hanem a betegségek tömeges előfordulási kérdéseivel, környezeti és egészségproblémákkal foglalkozik. Felmerül a kérdés, hogy milyen irodalmi művekből tájékozódott? Nyilvánvaló, hogy a Széchenyi család orvosai, majd a gróf saját személyi orvosa a homeopátia' hívei voltak. Ezért volt az érthető, hogy amikor áttekintettem Széchenyi István hátrahagyott könyveit (könyvtárának nagy része elpusztult a II. világháborúban), nyilvánvaló volt, hogy homeopátiás orvosi műveket fogok találni. Nyolc egészségügyi könyvet sikerült áttekintenem, ebből hét volt homeopátiás mű, és egy foglalkozott a kolerával. A homeopátiás könyvek között megtalálható Sámuel Hahnemarmak, a homeopátia alapelvei kidolgozójának két müve. A könyvtárban megtalálható még az Archiv für die homeopathische Heilkunst című folyóirat nyolc száma, amely a folyóirat előfizetését bizonyítja. E tanok elterjedtségét támasztja alá, hogy számos vezető politikus, közéleti ember volt híve a homeopátiának (Kazinczy Ferenc, Batthyány Lajos, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, stb.). A részleteket illetően utalunk Kóczián Mária és Kölnéi Lívia összefoglaló közleményeire. 7 A homeopátiás értelmezés és gyógyítás az egyes ember megbetegedéseire vonatkozott Széchenyinél, de bizonyos elemei tükröződtek a közegészségügyi gondolatai között is. Széchenyi István a járványüggyel először 1831-ben találkozott. Ekkor ért a kolera a Dunántúlra, és Széchenyi levelet írt jobbágyainak, hogy elkerülhessék a „döghalálos nyavalyát". „Ezen betegség - melynek eddigleni neve: Cholera Morbus - Azsiábúl vevé eredetét s miután a roppant orosz s aztán lengyel birodalomban dühösköde, úgy látszik Dél és Nyugat felé veszi útját s hazánkban is a tiszántúli részeken már itt-ott mutatkozván, meglehet a mi vidékünkön is beüt. ". Széchenyi István felhívta jobbágyai figyelmét arra, hogy a legsúlyosabb helyzetben is csak minden harmincadik beteg hal meg e betegségben! „Arra kérlek és intlek Benneteket, éljetek józanon és mértékletesen". Másutt: „Tartsátok lakhelyeiteket s ruháitokat legnagyobb tisztaságban- mert semmire sem ragad oly könnyen az említett nyavalya mérge, mint a szennyes rongyokra - kerüljetek minden ember sokadalmat s gyanús házakat - ha nagy vásár vagy egyéb foglalatosságtok nem kívánja, szívjátok inkább tiszta falusi levegőtöket... " , s Az 183 l-es járvány példátlanul súlyos volt. Széchenyi István előzetes jósló adatai, amelyek minden harmincadik eset halálozásáról szóltak, nem váltak be: Fónagy Zoltán összefoglalása szerint minden második beteg meghalt ebben a járványban. Főleg az ország északkeleti része volt súlyosan érintve, a Dunántúl jóval kevésbé. ( > A „hasonló hasonlót gyógyít" elven alapuló gyógymód. Szemben a betegségek ellenszerét alkalmazó módszerrel, a homeopaták olyan gyógyszereket adlak pácienseiknek, amelyek egy egészséges emberen a leküzdendő betegséghez hasonló tüneteket hoznának létre. 7 Kóczián Mária - Kölnéi Lívia: Homeopátia Magyarországon 1820 - 1990. Bp., Noran Kiadó, 2003. valamint Kóczián Mária - Kölnéi Lívia: A homeopátiás gyógyítás története Magyarországon. In Orvostörténeti Közlemények 178-181.(2002). 75-1 10.. s Gróf Széchenyi István: Levél a cenki uradalom jobbágyainak. Széchenyi István válogatott művei I. Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1991. 386-387. '' Fónagy Zoltán: Magyar Kódex. 4. kötet. Budapest, Kossuth Kiadó, 1991. 91.
