Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Károly: Az orvostörténelem, mint önálló szaktudomány

Kapronczay K. : Az orvostörténelem, mint önálló szaktudomány 17 Ezekben az években az orvostörténelmet- rendkívüli tanárként - Leon Wachholz (1897I942),

2

1 az igazságügyi orvostan professzora adta elő az ötödéveseknek egy féléven át heti két órában. Wachholz önmagát „műkedvelő orvostörténésznek" tartotta, előadásait jeles elődeinek munkáiból állította össze. Ezekben az években kezdte el orvostörténeti tevékenységét Adam Wrzosek (1875-1965),

2

2 a lengyel orvostörténetirás kiemelkedő egyénisége. Wrzosek pályafutása jól jelképezi az akkor három részre szakított Lengyelország értelmiségének sorsát. 1875. május 5-én született a Németországhoz tartozó lengyel országrészben, 1898. július 19-én Berlinben szerezte meg orvosi oklevelét, amit Kijevben nosztrifikáltatta, egy esztendőn át a szülészet-nőgyógyászati klinikán dolgozott. A szakvizsga letétele után félévig szülőfalújának körorvosa volt, majd Párizsban pszichológiát, Zürichben antropológiát és filozófiát tanult, miközben a városi gyerekkórház alorvosa. A hosszúnak tűnő tanulmányút után 1901-ben Krakkóba ment, a kórbonctani intézet egyik tanársegédi állását eredménnyel megpályázta, ahol magántanári képesítést kapott, helyettesítette az intézet betegeskedő professzorát. Ekkor találkozott Walery Jaworowskival, akinek kérésére bekapcsolódott a szervezés alatt álló orvostörténeti múzeum feldolgozó munkájába. Az orvostörténeti előadásokat tartó Wachholz viszont felfigyelve ifjú kollegája sokoldalú műveltségére - az orvostörténelem szépségére, e különös szakterületen való kutató és oktató munkára ösztönözte. 1906-ban már az orvostörténelem magántanára, amely fokozatot a középkor orvosképzéséről és jeles orvosairól írott disszertációjával kapott meg. Gyakran Wachholz helyett tartott orvostörténeti előadásokat, 1909-ben azonban már az orvostörténelem rendkívüli professzoraként hirdetett egyetemi kurzust. Monográfiákban dolgozta fel a krakkói egyetem híres orvostanárainak munkásságát, újra írta a krakkói egyetem orvosi karának történetéről szóló jegyzetet, az első világháború kitöréséig közel 90 orvostörténeti tanulmányt jelentetett meg nyomtatásban. írásainak jelentős részét német, francia és orosz nyelven jelentette meg, az első olyan lengyel orvostörténész volt, aki a lengyel orvoslás történetét idegen nyelven népszerűsítette külföldi folyóiratokban. Az első világháború kirobbanása után behívták katonai szolgálatra, ekkor vált Pilsudski elkötelezett hívévé. Ezekben az években dolgozták ki orvos barátaival a független lengyel állam új egyetemi rendszerét, felsőoktatásának követelményeit, az egységes lengyel iskolarendszer szervezetét. Az orvosképzéssel kapcsolatos elképzelései 1918-ban, az új független lengyel államban valósultak meg. 1918-ban kinevezték az első lengyel kormány Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumában az egyetemi ügyek referensének és szerepet vállalt a varsói egyetem orvosi karának átszervezésében. Minisztériumi tevékenységének egyik eredménye, hogy a lengyel orvosi karokon kötelezővé tették az orvostörténelem oktatását, és az államvizsga követelményei közé is bevették az orvostörténelmet. 1920. november 15.-én lemondott minisztériumi beosztásáról és kormánybiztosként elvállalta a poznani lengyel egyetem megszervezését. A hatodik lengyel egyetemen ö lett az orvostörténeti intézet és tanszék vezetője, amely tisztséget 40 évig betöltötte. A poznani orvostörténeti intézet megszervezésében segítették krakkói tapasztalatai. 1924-ben megindította az Archiwum Historii is Filozofi Medycyny-i, a ma is megjelenő orvostörténeti folyóiratot, amely publikálási lehetőséget biztosított az összes lengyel or2

1 Kapronczay Károly: Leon Wacholtz (1897-1942). Orvost Hetilap, 120 (1979), 19. 911-913. 2

2 Kapronczay Károly: Adam Wrzosek (1875-1965). Orvosi Hetilap, 124 (1981), 234-237 .