Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Károly: Az orvostörténelem, mint önálló szaktudomány
18 Co nim. de //ist. Artis Med. 206—209 (2009) vostörténésznek. Az első számot Wrzosek az orvostörténeti oktatás módszertanának, tematikájának és a képzés előtt álló feladatoknak szentelte. Wrzosek egyetemi jegyzetet írt, szerkesztette folyóiratát, megalapította a poznani orvostörténeti könyvtárat (kb. 25 ezer kötettel), szorgalmazója lett a lengyel orvostörténeti tanszékek élén állók vendégprofesszorként történő meghívásának, a magántanári rendszeren belül pedig az egyetemen kívüliek habilitációjának. 1935-1939 között Vilnóban is előadta az orvostörténelmet. A második világháború kitörése után el kellett hagynia Poznant, mivel a megszálló német parancsnokság elfogatási parancsot adott ki ellene. Titokban Varsóba ment és a háború végéig álnéven élt, egyik alapítója és szervezője lett az illegálisan működő „földalatti" egyetemnek, mindvégig az orvosi kar dékánja volt, miközben minden tárgykörben előadásokat tartott. 1944 tavaszán a Gestapo - feljelentés alapján - azonosította a Stepan Dabrowski álnéven élő Wrzoseket, akinek az utolsó pillanatban sikerült elmenekülni. A titkos egyetem 271 hallgatója ezután Wawrzecben, Grodzisben és Czestochowában gyűlt össze és folytatta tanulmányait. Wrzosek hivatalosan 1945 áprilisában zárta le az illegitim egyetem tanulmányi időszakát, befejezettnek nyilvánította tevékenységét. 2 . Ezután visszatért Poznanba, újjászervezte az orvostörténeti és az antropológiai intézetet, újra indította az Archiwum c. folyóiratot, hetven évesen újult erővel oktatott. 1950-ben nyugdíjba vonult, hiszen nem tartozott az új hatalom kegyeltjei közé. 1965. március 2-án hunyt el Poznanban. Az első világháború után újjáalakult lengyel orvosképzésben kötelező tárgyként szerepeli az orvostörténelem. 1920-ban a krakkói egyetem orvostörténelem professzorává, a tanszék vezetőjévé Wladyslaw Szvmowskit (1875-1954), 2 4 a lengyel orvostörténetirás és kutatás külföldön is legismertebb egyéniségét nevezték ki. Szumowski 1875. március 26-án született Varsóban, szüleinek korai elvesztése után rokonai támogatásával tanult. A parnawai piaristáknál érettségizett, ezt követően a szentpétervári egyetemen filozófiát és matematikát tanult, majd visszatérve szülővárosába a varsói egyetem orvosi karára iratkozott be. 1899-ben szerezte meg orvosi oklevelét, a századforduló éveiben hosszabb külföldi tanulmányútra ment: egy évig a freiburgi élettani intézet, majd a bakteriológiai laboratórium munkatársa. Utóbbinak vezetője is volt, amikor Heidelbergbe távozott, ezután a lembergi János Kázmér Egyelem Élettani Intézetében vállalt tanársegédi állást. 1903-1906 között Lembergben élt és itt kezdett orvostörténelemmel foglalkozni. Már a zakopanei tbc-szanatórium kezelőorvosa volt, amikor Lembergben filozófiát és történelmet hallgatott, itt lett a filozófia és a történelemtudomány doktora. Lembergben a Helytartótanács levéltárának állandó kutatója volt. 1907-ben a Jedrzej Krupinski, Galícia elsőprotomedikusa 1772-1783 c. könyve alapján az orvostörténelem magántanárává nyilvánítják. Orvostörténeti sikerei ellenére nem adta fel gyakorló orvosi tevékenységét, mivel úgy vélte, hogy orvostörténelmet eredményesen csak úgy lehet művelni, ha a mindennapi gyakorlat kérdéseire is választ próbál találni. Volt belgyógyász (1906-1908), laringológus (1909-1910) és üzemorvos (1908-1912). Az első világháború - mint számos más kortársának - törést jelentett életében: behívták katonaorvosi szolgálatra, bár mindvégig Galíciában, a hátországban működött: a Galíciai Katonaorvosi Intézetben feladatot kapott a kolerajárvány leküzdésében, majd - már polgári orvosként - az egyik katonai kórház laboratóriumát vezette. Ha alkalma nyílt, levéltárakban, könyvtárakban kutatott, 1916-ban a kijevi egyetem lengyelkollégiuma orvostörténeti előadássorozat megtartására kérte fel. 2 3 Seyda, B : i. m. 198-214. 2 4 Kapronczay Károly: Wladyslaw Szumowski (1875-1954). Comm de Hist Artis Med 60-60 ( 1971), 287-291
