Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Károly: Az orvostörténelem, mint önálló szaktudomány
12 Co nim. de //ist. Artis Med. 206—209 (2009) lező s a doktori szigorlatnak is tárgya. A krakkói egyetemen levő intézet /10 ezer kötetes könyvtárral, 135 kézirattal és jelentékeny múzeumi gyűjtemények felett rendelkezik / professzora és a múzeum igazgatója W. Szumowski/, Posenben 2 500 kötetből álló könyvtárt és gyűjteményeket tartalmazó szeminárium / Stanislaw Wrzosek/. Varsóban /1934/ nem régen készült el az intézet /Giedroyc/. Vilnában szeminárium működik kisebb könyvtárral és gyűjteménnyel /Tzebinski/. A lembergi intézet még kiépítés alatt van. ,, 1 6 A lengyel orvostörténeti oktatás valóban egyedülálló volt Európában, sőt a 19. században több szempontból vezető szerepet játszott. Okát elsősorban a sajátos lengyel politikai helyzetben kell keresnünk. A 18. században - a lengyel királyi hatalom megroppanása és a szomszédos hatalmak (Orosz-, és Németország, valamint Ausztria) területszerző törekvései miatt - a lengyel királyság kétségbe esett kísérletet tett a lengyel államberendezés, a társadalom, a gazdaság, a művelődési viszonyok megreformálására. Stanislaw Paniatowski király a felvilágosult abszolutizmus szellemében, igen rövid idő alatt olyan széles reformokat valósított meg, ami nemcsak az 1791-ben elfogadott lengyel alkotmányban testesült meg, de megnövelte szomszédjai területszerző mohóságát is. 1796-ban végleg felosztották a maradék Lengyelországot, majd a napóleoni háborúk ugyan reményt ébresztettek egy - kisebb területű - lengyel állam létrehozására, de a bécsi békekötés után (1815) az úgynevezett kongreszszusi Európában már csak a krakkói városállam ápolta a lengyel önállóság reményét, és a lengyel szellemiséget. Az ősi egyetem lett a lengyel kultúra és tudomány központja, itt képezték - messzi földről ide érkezett - a lengyel értelmiség legjavát. Természetes volt, hogy minden tudományszak „lengyel" történetét is kutatták, oktatták, ezeknek tanszékeket, intézeteket szerveztek. így érthető, hogy az orvosképzésen belül miért helyeztek különös hangsúlyt az orvoslás történetére. Az orvostörténelem már a 17. század első felétől szerepet kapott a krakkói orvosképzésben: a krakkói püspök által engedélyezett tankönyvek között szerepelt az 1635-ben, Krakkóban kinyomtatott Chronologia medica cum titulis honorificis maioribus suis a grata posteritate delatis című, alig 60 oldal terjedelmű orvostörténeti témájú könyv. Szerzője Bartolomiej Dylagowski (1560-163) orvos baccalaureus, a bölcseleti tanfolyam filozófia tanára, aki orvosi oklevelét a Questio physica de natura motus c. disszertációjának megvédésével nyerte el. Sajnos orvosdoktori fokozatáról nincs tudomásuk, viszont filozófia profeszszorként előadott az orvosi karon is, az orvosi gyakorlatot adta elő. 1 7 Dylagowski munkájában Hippokratész felfogását vázolta az emberi test működéséről, majd a görög-római medicina jeles orvosainak szakmai tevékenységét elemezte. A Synopsis chronologica fejezetben arab, latin, német, lengyel, angol, spanyol és francia orvosok munkáit sorolja fel, de a hangsúlyt a lengyel orvosok munkásságára helyezte, elsősorban a krakkói egyetem kiválóságainak munkásságát részletezi. E munka erős hatással volt a később Krakkóban kiadott egyetemtörténeti és orvos disszertációkra, sőt halála után az egyetemi krónika külön is megemlékezett róla, „orvosi krónikásként" említik nevét, ez a szöveg áll a krakkói egyetem templomának tekintett Ferences-templom előcsarnokában levő emléktábláján is. Bartolomiej Dylagowski hatására a 17. században többen is foglalkoztak az orvosi kar jeles egyéniségeivel, így az észak"' Györy Tibor: Az orvostörténelem oktatása hazánkban és külföldön. Orvosképzés. 1(1935). 348-353. 1 7 Skulimowski, Mieczyslaw: D/.ieje nauki i nauczania história nicdycyny na Uniwersytecie .lagiellonskim i w Akadcmii Medycznej w Krakovvic. In Szescsellecie medycyny krakowskiej. História katedr. Krakow, Academia Medica Cracoviensis. 1964. 376..
