Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Simon Katalin: A pesti egyetem Orvosi Kara a reformkorban (1825-1848)

126 Comm. de //ist. Ar

tis Med. 206- 209 (2009) hajtó (2), sőt, a pesti Biankovits Joannes apja a pesti egyetem könyvtárának írnoka, a poroszlói Krausz Mauritius nevelője pedig egri levéltárnok volt.

19

5 Ebből a rétegből két okból kerülhettek ki a hallgatók: I. a szülők, nevelők felismerték a szakmában rejlő lehetőségeket, 2. a család anyagi helyzete nem tette lehetővé, hogy gyermeküket magasabb társadalmi megbecsültséget adó képesítéshez segítsék, például azért, mert azt már megtették az idősebb fiukkal. A hivatalnokihoz hasonló kategória az értelmiségi családoké. Innen kifejezetten kevesen küldték gyerekeiket sebésznek, mindössze tizenöt hallgatót ismerünk a reformkorból, és ezen családok is a kevésbé tehetős értelmiségi réteghez tartoztak: három földmérő kivételével mind falusi tanítók voltak. Értelmiségi nevelője is mindössze öt egyetemistának volt, közülük kettő professzor, három pedig ügyvéd volt. Az egyháziak aránya is hasonló (9): tehát a rabbik (3), protestáns lelkészek (3) láthatóan nem szívesen engedték meg fiaiknak sebészi stúdiumok folytatását. Ezt, noha hosszútávon az egyházközségnek használt volna, még az egyházi nevelök sem támogatták túlzottan.'

9

6 Természetesen a legjelentősebb csoport — noha szám szerint nem ez a legnagyobb — az egészségügyieké, hiszen innen volt célszerű a fiút az orvoskarra küldeni, ahol már gyerekkorában önkéntelenül elleshetett bizonyos dolgokat apjától, és ahol később esetleg továbbvihette a családi „üzletet": praxist, ügyfélkört, hivatalt. A reformkorban összesen 120 ilyen hallgatót ismerünk.

19

7 A forrásokból egyértelműen kirajzolódik a hivatás továbbörökítésének szándéka, hiszen egy-két elszórt és emiatt kivételesnek számító eset mellett a szülő az esetek döntő többségében sebész volt. Csak két-két tanuló apja volt például állatorvos vagy gyógyszerész,

19

8 egynek orvosdoktor, háromé tiszti főorvos {physicus). Utóbbi két réteg tagjai mind vidékről jöttek. Feltételezhetően apjuk tehetségesen, esetleg szegény sorból küzdötte fel magát a tiszti főorvosi címig, így nem idegenkedett attól, hogy fiát az olcsóbb, ám mégiscsak egészségügyi képzést nyújtó sebésztanfolyamra küldje. Lehetséges az is, hogy ezt csak átmeneti megoldásnak tekintették, amíg a fiút jobb helyre be nem lehet íratni. Erre utal, hogy ez a három diák mind abbahagyta tanulmányait.

19

9 A jelenség azonban, mint a példák számából is látható, meglehetősen egyedi. Ezen hallgatók felekezeti hovatartozásának arányai az egyetem katolikus jellegéből adódó fölényt tükrözik, hiszen a 120 diákból 88 római katolikus volt (73,3 %). Mellettük 13 református, 9-9 izraelita és evangélikus jött sebészcsaládból. A sebészcsaládból jött diákok származási hely szerinti megoszlása a következő: l b „...cancellisla bibliothecae universitatis Pestiensis" Biankovits 1838-ban immatrikulált elsőéves magyarként, de elhagyta a kurzust. SOTE Lt. l/d 35. kötet 103-104. p. Krausz nevelőjénél nem tudni, hogy az egyház vagy a vármegye szolgálatában állt, mert csak annyit írnak, hogy „archivarius Agrie". SOTE Lt. l/d 30. kötet I 19120. I lét diáknak volt egyházi nevelője (három római katolikus plébános, egy-egy kanonok, dominikánus szerzetes, valamint görögkeleti pópa). Ideszámítottam három borbély apát (tonsor), akiknél nem lehet tudni, hogy borbélysebészként vagy már csak fodrászként működtek, illetve hogy tanultak-e korábban sebészetet, csak később eltiltották őket a praktizálástól, valamint egy gyógyszerész nevelőt. |g

x A gyógyszerész-családból jött hallgatók száma tehát elenyésző, viszont sok gyógyszerész-tanonc hallgatott bele a sebészet óráiba, Id. alább. I

w A gálszécsi Peregrinus Alexius (beír.: 1830) apja, Georgius például Zemplén megyei főorvos, a galgóci Piatofszki (Piatovszky) Augustinusé (beír.: 1839), Piatofszki Joannes pedig Nyitra megyei tiszti főorvos volt. Apjuk nem található meg a SOTE Promotiós köteteiben sem a sebészek, sem az orvosdoktorok között.