Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 202-205. (Budapest, 2008)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - PÁLVÖLGYI Balázs: A trachoma elleni védekezés megszervezése Magyarországon (1884-1903)
A kezelést illetően a rendelet a leghatékonyabbnak tartott, és legolcsóbbnak bizonyult megoldást: elsősorban a járóbeteg-ellátást írjt elő, a kórházi kezelést fönntartva a súlyos esetekre, illetve azok számára, akiket otthon nem lehet elkülöníteni, vagy akik a kezelési helytől távol laknak. A kezelést pedig főként a helyi lakosságot jobban ismerő községi (kör)orvosokra bízta, trachoma-orvosok küldését ezen túl csak a betegek nagy száma indokolhatta, az orvos hozzáértésének hiánya nem. A többletmunkáért a községi (kör)orvosok elvileg a saját községüktől számíthattak külön átalányra, ott azonban, ahol ennek kifizetését nem tudták vállalni, a minisztérium biztosított többletjövedelmet átalány vagy jutalom formájában. 6. Összefoglalás A trachoma nem keltett akkora riadalmat, mint a század többi fertőző betegsége. Nem volt halálos kimenetelű, az esetek kis hányadában vezetett vaksághoz, és viszonylag kevés embert érintett. 111 A határozott kormányzati lépések oka egyrészt az volt, hogy a trachoma veszélyeztette a katonai érdekeket, másrészt, hogy gyorsan terjedt, így sem az egészségügyi rendszer, sem a községek, törvényhatóságok, sem a központi költségvetés nem bírta volna el a hosszan elhúzódó kezelést igénylő betegség jelentette terheket. A figyelmetlenség, a hozzá nem értés miatt elvesztegetett évek után tehát érthető a sietség, amellyel a minisztérium a terjedést meg kívánta akadályozni. Látható azonban, hogy a közegészségügy általános helyzete komoly nehézségek elé állította a trachomával foglalkozó szakembereket. Az általános orvoshiány eleve óriási kihívást jelentett, amit tetézett még az, hogy az orvosok jó része nem volt birtokában a szükséges ismereteknek. Mivel a betegség gyógyítása hosszan elhúzódó, nagy szakértelemmel végzendő munkát jelentett, más, a század folyamán fölbukkant fertőző betegséggel kapcsolatos munkához képest sokkal nagyobb szerephez jutott az orvos rátermettsége és felkészültsége. A trachoma-orvosok kiküldésére - az orvosokra nehezedő terhek könnyítésén túl - a helyi orvosok továbbképzése miatt is szükség volt tehát. A vállalkozás sikere függött az egyes orvosok hatékonyságától, de függött a fertőzött területen élők általános (köz)egészségügyi körülményeitől is, azaz a lakásviszonyoktól, a vándonnunka-léttől, az orvos-ellátottságtól, a terület anyagi viszonyaitól és egyes esetekben még az adott terület népszokásaitól is." 2 A források azt mutatják, hogy egyes intézkedések szinte egyáltalán nem vezettek eredményre. A vizsgált korszakban állandó gondot okozott az elkülönítési szabályok betartatása. Az érintett társadalmi réteg, tehát a mezőgazdasági bérmunkások, illetve a parasztság lakásviszonyai nemigen változtak a korszakban. így a lakáson belüli elkülönítésről (de még a biztonsági előírások betartásáról) sem lehet beszélni. Ami pedig a hatóságoktól függött, annak eredménye vegyes volt. Az iskolákban például nem lehetett megoldani a trachomas tanulók elkülönítését. 1 lj 114 A katonaság viszont meg tudta oldani a katonák elkülönítését és 1M A századforduló táján Feuer 30000-re teszi a trachomások számát, hozzátéve, hogy legtöbbjük paraszt. - Ld.: Feuer, 1895, 15. 112 Szeged vidékén a már említett „menyasszonymosdatás" népszokását kellett külön rendeletben megtiltani, mert ennek keretében az esküvői vendégek közös tálból mosdanak meg és közös törülközőt használnak. - BM 1897/1254 113 „Lp oly physicai akadályokba ütközik a külterületen az iskolákban előforduló trachomas tanulók elkülönítése, ugy hogy az idevágó miniszteri rendelet ama passzusának, mely szerint az iskolába járó nem ragályzó stádiumban lévő trachomában szenvedők külön padokba ültetendök, érvényt szerezni egyelőre lehetetlenség [...]" Bokros, 1890, 698.
