Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 202-205. (Budapest, 2008)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - PÁLVÖLGYI Balázs: A trachoma elleni védekezés megszervezése Magyarországon (1884-1903)
gyógykezelését is. Ugyanígy megoldható volt az elmebetegek szűrése, és a vasúti szállításban való elkülönítés is. 115 A kényszergyógykezelés és az egyéb büntetések bevezetése sem segített sokat a trachoma-helyzeten. Az orvosok lényegében függtek betegeiktől, ezért eleve nem lehetett tőlük drákói szigorúságot elvárni. Másrészt úgy tűnt, a kormányzat is ingadozott, t.i. hogy büntetésekkel próbálja rászorítani az érintetteket a gyógykezelésen való részvételre, vagy pedig egyéb módon próbálja kezelésben részesíteni az arra rászorulókat. Bars vármegye például, föltette a kérdést a minisztériumnak, hogy vagyonos beteg kényszergyógyítása esetén megilleti-e díj a kezelést végző orvost, és ha igen, akkor melyik alap viselje a költségeket. Válaszában a minisztérium arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem célszerű a kényszergyógykezelés díját a betegen behajtani, mert ez a gyakorlat a betegség eltitkolásához vezethetne. Az orvost a minisztérium szerint vagy a község, vagy az 1886/V. törvénycikkben lehetővé tett jutalom alapjából lehet fizetni. 116 Ugyanakkor, ha a körorvos a rendes bejárási időn túl látogatott el egy községbe, akkor a (fuvar biztosításán túl) fuvarköltséget az illető község viselte." 7 A büntetések alkalmazása pedig a tapasztalatok szerint nem érte el célját. Ahogy a trachoma-felügyelő fogalmazott: „[...]« nyilvános trachomarendelésekre el nem járó és az orvosok által az illetékes hatóságoknak bejelentett betegek ellen a hatóságok csak későn indítják meg az intő vagy megtorló eljárást, úgy, hogy a gyógykezelésre leginkább felhasználandó téli időszak elmúlik, mielőtt a betegek rendszeres orvosi kezelés alá jutnának, minek az a következménye, hogy míg sok helyen a betegek nagy része állandóan távol marad a rendeléstől, az első sorban ezen ellenszegülők elhelyezésére létesített állami trachoma kórházak részben üresen állanak." xx * A kórház - járóbeteg-kezelés alternatíva ügyében is letisztultak az álláspontok. Míg a probléma jelentkezésének idején, az első intézkedések lendületét kihasználva megfigyelhető, hogy egyes törvényhatóságok megpróbálták a helyzetet egy önálló trachomakórház berendezésére, vagy legalább egy szemosztály fölszerelésére kihasználni. Később ez változott, sok esetben azon helyek, ahol ilyen intézmény létre is jött, kénytelenek voltak szembenézni azzal, hogy egy-egy nagyobb központ létrehozása egyáltalán nem oldotta meg a gondokat. Maguk az intézményvezetők panaszolták, hogy kevés trachomas jut el a kórházi kezelésig, s ez a felismerés a járóbeteg-intézetek felállítása felé tolta el a hangsúlyt. ' A kórházi ellátórendszer ezzel együtt specializálódott, létrejöttek a trachomakórházak, vagy a trachomával érintett vidékeken a közkórházak mellett szemosztályokat hoztak létre 120 , így 1900-ban a következő településeken volt található trachomakórház, vagy trachomaosztály: Brassó, Szeged, Liptószentmiklós, Hódmezővásárhely csoport kiegészült az 114 Ennek ellenére Németországban a végre nem hajtható magyar minta alapján rendelték el az iskolai szemvizsgálalokat. - ld. Feuer Nathane!: A trachoma (egyiptomi szembaj) az iskolákban. (Ifjúság és Egészség iskolaegészségügyi folyóirat különlenyomata 1. évfolyam 1898. máj. 15.), Budapest, 1898. 115 A Kereskedelemügyi miniszter úgy rendelkezett, hogy az illető hatóság a trachomások indulása előtt 12 órával volt köteles értesíteni az indulási állomást a betegek számának megjelölésével. Az állomás külön kocsit bocsátott a betegek rendelkezésére. - MOL Kl50-1893-lV-l6-6416-63003 " r ' BM 1890/35.978 117 BM 1891/23.559. 118 BM 1899/34.528. 119 Ld. Hódmezővásárhely fent ismertetett esetét. - MOL Kl50-1892-IV-í6-2060-24875 120 Bár ezek némelyike kifogásolható állapotban volt - Id.: Somogyi Zoltán: Közlemény sz. királyi Debrecen város közkórháza szemészeti osztályának 3 V2 évi működéséről. Orvosi Hetilap - Szemészet, Jubilaeumi szám, 1897, 18-20.
