Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 202-205. (Budapest, 2008)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - PÁLVÖLGYI Balázs: A trachoma elleni védekezés megszervezése Magyarországon (1884-1903)
se lenne az egyedül célravezető. Bánffyhunyadon konkurenciaharc alakult ki az orvosok között. Itt a kirendelt trachoma-orvos, valamint a községi orvos és a főszolgabíró kölcsönösen megvádolták egymás azzal, hogy a másik nem látja el lelkiismeretesen feladatát. A kiküldött felügyelő megállapította, hogy a trachoma-orvos helyben fogad betegeket annak ellenére, hogy dolgozik a községben orvos, így talán igaz lehet a főszolgabíró állítása, hogy a kiküldött járványorvos magánpraxist is üz. 86 Korántsem volt tehát elegendő fölkészült szakember, és emiatt elkerülhetetlenek voltak az ehhez hasonló konfliktusok. Az eredményesebb gyógyítás érdekében az 1886-os törvény fölhatalmazta a belügyminisztert, hogy községi-, kör- és hatósági orvosok részére tanfolyamokat szervezzen, és az ezen részt vevő orvosoknak segélyt biztosítson (1886/V. tc. 4§). Budapesten a minisztérium ezért 1887-áprilisában megbízta Ottava Ignácot, hogy a trachomáról és annak gyógyításáról ingyenes tanfolyamot tartson. A minisztérium szándékai szerint csak azokat küldte ki trachoma-járványorvosnak, akik a tanfolyam elvégzéséről igazolást kaptak. 87 Ottava jelentése szerint minden iskolai évben két tanfolyam indult a budapesti egyetem szemészeti klinikáján, és annak vezetője, Schulek Vilmos engedélyével a résztvevők minden betegen gyakorolhatták a gyógyítás fogásait. 88 Úgy tűnt, hogy hét év alatt sikerült elegendő orvosnak elvégeznie a tanfolyamot, mivel a minisztérium a továbbiakban csupán az egyetemi tanfolyamot támogatta. 89 Ugyancsak az orvosok jobb fölkészültségét volt hivatva elősegíteni az az intézkedés, mely 1893-ban a korábban bevezetett tiszti orvosi vizsga egyik tárgyává tette a trachomával kapcsolatos ismereteket. 90 4.5. A trachoma elleni föllépés az elmebetegek és a katonák körében A trachoma-ügy kezelésének speciális területét képezték a katonaságot, illetve az elmebetegeket érintő rendelkezések. Mint arról korábban szó volt, a kormányzat lépéssorozatát nagymértékben meghatározta az a tény, hogy a trachoma veszélyeztette a honvédelmi érdekeket. A trachoma-vizsgálatok idejének és helyének meghatározásakor tehát kézenfekvőnek tűnt az ellenőrzés egyik alkalmának a sorozást megjelölni. A betegség kapcsán az első kérdést az jelentette, hogy a trachomas alkalmas-e katonai szolgálatra. Feuer szerint, ha a betegeket nem soroznák be, ahhoz vezetne, hogy a sorkötelesek igyekeznének kihasználni az ebben rejlő lehetőséget, azaz akik trachomával fertőzött vidéken laknak, igyekeznének fertőződni, esetleg imitálni a betegséget, azok pedig, akik valóban trachomások, valószínűleg nem vennének részt semmilyen kezelésen, nehogy gyógyultan alkalmassá váljanak. Az első kísérlet alkalmával a trachomas sorköteleseket polgári kórházakba szállították 91 , de hamar ' MOL Kl50-2169-1 892-IV-Î6-25209 6 MOL K150-1896-IV-16-I973-35302 7 BM 1887/25.001 s MOL Kl 50-1V-16-1893-24240 — a beszámoló szerint 1893. márciusáig 232-en végeztek el a tanfolyamot. 9 MOL Kl50-1V-16-1893-24240 u A vizsgát még az 1881. évi I., a köztisztviselők minősítéséről szóló tc. rendelte el. 1 A Honvédelmi miniszter rendelete szerint a trachomas sorkötelesek közül azokat, akiket gyógyíthatónak ítélt a sorozóbizottság, polgári kórházba kellett küldeni, illetve, ha ez nem lehetséges, akkor hatósági felügyelet alatti orvosi kezelés alá kellett venni. A kezelés után a sorozáshoz kapcsolódó vizsgálatot megismételték. Azokban az esetekben, melyekben fölmerült, hogy színlelésről van szó, a pontos diagnózis megállapítására a sorköteleseket katonai kórházba kell szállítani. - HM 1887/4.200/VU1.
