Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 202-205. (Budapest, 2008)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - PÁLVÖLGYI Balázs: A trachoma elleni védekezés megszervezése Magyarországon (1884-1903)
határörvidéki házközösségi életfonna miatt gyorsan terjedt a helyi lakosság körében is, annál is inkább, mivel a katonaorvosok sem dolgoztak elég gondosan. 8 A határőrvidék megszüntetése után a katonai sebészek polgári orvosokként folytatták munkájukat, így a helyzet változására nem lehetett számítani. Végül 1883-ban a pancsovai törvényszéki elnöknek föltűnt a tárgyalásokon megjelentek között gyakori szembaj 9 , az ő jelentése nyomán a Belügyminisztérium elrendelte a helyzet törvényhatósági szintű, járásorvosok által végzett megvizsgálását, melynek nyomán kiderült, hogy észak-Magyarországon kisebb 10 , a délvidéken nagyobb mértékben jelen van a trachoma. 11 A jelentés Torontál megyére irányította a figyelmet, így minisztérium Feuer Nátháméit 11 szemészt bízta meg a helyzet kivizsgálásával. lj Ő először a járási helyzetet mérte föl. Megállapította, hogy a betegség terjedésében a házközösségi életforma kulcsszerepet játszik, és a kezelés nehézségekbe ütközik. A betegek részéről tapasztalt ellenállás miatt javaslatára a megye közigazgatási bizottsága felhatalmazta a községi bírákat, hogy az ellenszegülő betegeket l-l Ft pénzbírsággal büntessék. A minisztérium a torontáli szemle alkalmával meghagyta neki, hogy vizsgálja meg Pancsovát is, mivel a jelentés szerint itt is voltak betegek, illetve, mert a helyzet kezelésére a közkórház mellett elkülönített szemészeti osztály berendezését tervezték, és erre vonatkozóan tanácsokat vártak a kiküldött szakembertől. 14 Feuer jelentésében beszámolt róla, hogy a trachoma széles körben elterjedt a tanulók között is, és javasolta, hogy az otthoni kezeléseknek ellenállókat a szemosztálynak föl kellene vennie, illetve szorgalmazta, hogy az egyes eseteket jelentsék be a városi hatóságnál. 15 Feuer fölismerte, hogy a trachomát a lakosság katonaként hurcolja haza Bukovinából, Krajnából és olasz területekről. 16 17 Megállapította, hogy az adott körülmények között a x A házközösség több család sajátos közös tulajdoni formákon alapuló közössege, melynek egyes elemei már a 17. sz-ban megjelentek, majd a 18. sz-ban részletesebben szabályozták (Hildburghausen-statutum, 1737), s csak a 19. sz. végén számolták föl. (I885/XXIV. tc.) - Id. Stassik Ferenc: A volt határőrvidéki házközösségek. Nagybecskerek, 1900. 9 A pancsovai járáson kívül a szintén Torontál megyéhez tartozó alibunári és antalfai, valamint Temes megye kubini járása volt érintett. Torontál megyében készített felmérés szerint a megye 104631 lakosa közül 4949 volt trachomas, Temes megyében a betegek száma 77. - Ld.: 1886. évi V. törvénycikk indokolása a szemcsés köthártyalob (trachoma) terjedésének meggátlásáról. 10 A vizsgálat nyomán kiderült, hogy a trachoma már megjelent az északi vidékeken is. Nyitra vármegyében a rendelet (BM 1883/60.151) nyomán a járási orvosok által végzett vizsgálat szerint a privigyei járásban már néhányan fertőződtek, minek okát az orvosok a rossz lakásviszonyokban jelölték meg. - MOL Kl 50-1884-IV16-893 " Temes vármegye kubini járásának több községében volt jelen a trachoma, ezért a minisztérium a megyét részletes jelentéstételre hívta föl. (BM 1883/46.436) A járási orvos jelentésében két jelenségre hívta föl a figyelmet: egyrészt a betegek igyekeztek kivonni magukat a gyógykezelés alól, másrészt a katonaköteles korosztály tagjai megfertőzik magukat a szolgálat alóli fölmentés reményében. Ezek nyomán az alispán elrendelte a kényszergyógyítást a közegészségügyi törvény 82. §-a értelmében, valamint a bejelentési pénzbüntetés terhe melletti kötelezettségről a községi elöljáróság útján tájékoztatta a lakosságot. - MOL Kl50-1883-IV-16-54317 12 Feuer ekkor honvédzászlóaljbéli ezredorvos volt - MOL K150-1884-1V-Í6-38845 13 BM 1883/47881 /VIII 14 BM 1883/52495/V1H 15 MOL K150-1884-1V-16-33161 16 Feuer, 1895 17 Reizner állítása szerint Szegeden már 1878-ban, az újoncozáskor fölfigyeltek a trachomára, a hatóság felterjesztést is tett, de nem lett semmi következménye. - Reizner János: Szeged története 1-1V. Szeged, 1899-1900, Kiadja Szeged Szab. Kir. Város Közönsége. III. k. 185.
