Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 202-205. (Budapest, 2008)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS
2. Opiátok: az ópium cs szintetikus származékai. Definíció és az alkotóelemek meghatározása. Az ópiumhasználat történeti áttekintése. Az ópium fogyasztás közvetlen hatásai. Szükséglet és függőség. Morfinizmus az irodalomban. 3. Kokain: A kokacserje és a kokalevelek. Botanikai és kémiai alapok, történeti összefoglalás. Alkaloidák. Freud is kokainista volt? Kokalevelek. Közvetlen és közvetett hatások. Szükséglet és függőség kialakulása. 4. Pszichostimuláló (izgatószerek): az amfetamin és a koffein. A kávéivás története. 5. Cannabis-félék: marihuana, hasis. A kender, mint növény és a pszichoaktív terméke. Közvetlen hatások. Cannabis-függöség az irodalomban. Jogi kérdőjelek a cannabis-fogyasztásról. 6. Hallucionogének: terminológiai eligazítás. A klasszikus hallucinogének és történetük. Az anyarozs, mint pszichotrop anyag, hatása a központi idegrendszerre. Amfetaminok. A „csodás" mandragóra. „Boszorkányszerek", varázsszerek és bájitalok a középkorban: erotikus fantáziálásra és szerelemre serkentő titkos receptek. 7. Inhalálás útján ható anyagok és vegyszerek: xylol, aceton, ctilacelat. Benzin, aerosolos készítmények: hajspray, dezodorok, propán-bután, hajtógázok, festékek, aromaanyagok. Az éter, mint narkotikum: rövid orvostörténeti összefoglalás. 8. Egyéb drogok: Az „Ecstasy" és más szintetikus drogok jogi megvilágításban. 9. Természetes drogok, azaz növényi drogok, például a „repülőgomba" = Amanita muscaria és a szerecsendió. Az „Ecstasy"-hoz hasonló hatást keltő egzotikus növények, úgymint az azték varázsszerck és energiaitalok. Egy-egy régióra jellemző növényi csodaszerek, mint a „betel", főleg a forró égövi területeken (Kelet-Afrikától Délkelet-Ázsián át Óceániáig használt izgatószer); a „khat (qat)", egy arab eredetű növény, és a „káva", mely Polinéziában ismert növény és a belőle készült kedvelt részegítő ital. A drogok illegális alkalmazásánál létezik egy kevésbé hangoztatott kockázat is, nevezetesen a toxikus hatás, ami az elsődleges veszélyt jelenti. Szabályos mérgezés alakul ki a szervezetben. Krónikus cannabis-fogyasztók szokták lebecsülni a mérgezés veszélyét, de nemegyszer az opiátoknál is lebecsülik a toxikus hatást. Arra hivatkoznak, hogy ha azt lege artis, a7.az a szabályoknak megfelelően használják, vagyis steril injekciós tűvel, megfelelő mennyiségben és alkalmazásban, akkor ezek az elsődleges toxikus hatások elkerülhetőek. A könyv érdekessége, hogy szerepel benne több olyan drog is, amely nem illegális, például a koffein, a káva vagy a bétel, viszont az alkoholról és hatásairól nincs külön fejezet. A könyv arra vállalkozik, hogy tisztázza azokat a bizonytalanságokat és jogi értelmezési zavarokat, amelyek a kábítószerek elnevezésében, hatásmechanizmusában, karakterében és csoportosításában jelentkezik. Azok az olvasók, akik további tényeket, adatokat szeretnének a szakirodalomban olvasni, témakörök szerinti bontásban egy forrás- és irodalomjegyzéket olvashatnak a könyv végén. A könyv célszerű használatát segíti a tárgyszó-regiszter. Ráczkevy Edit Leven, Karl-Heinz: Geschichte der Medizin. Von der Antike bis zur Gegenwart. München, Verlag C. II. Beck, 2008. 127 p. ill. A könyv a freiburgi egyetem orvostörténész, professzorának müve, aki - bevallása szerint - hallgatóinak határozott és makacs követelésérc állította össze e jól kezelhető, világos koncepciójú zsebkönyvet. Célja volt, hogy hiteles források alapján szakavatott megfogalmazással, lábjegyzetek és egyéb segédletek nélkül, a célra koncentrálva segítse a témában elmélyülni kívánó egyetemistákat. E zsebkönyv különös értéke, hogy a szerző a kronológia megtartásával a kultúra történelmébe ágyazva beszéli el az orvostörténelmet, utalva a mindenkori vallási, ideológiai, sőt hatalmi és csoport-, állami és magánszektorok érdekeire, kiemelve és súlypontozva az adott kor jellegzetes betegségeit, a járványokat. A medicina természettudomány, de az orvostörténelem éppen a szakfolyóiratok, tanszékek, társaságok stb. alakulása folytán humán irányba tolódott el. Nem tagadható, hogy ez a tendencia éppen Németországból indult ki, és olyan utat járt be, hogy az orvostörlénelem szakként ma már-már kénytelen a létjogosultságát bizonyítani. 1970-ig elsősorban orvosok művelték, ma főleg a történet- és társadalomtudományok irányából figyelhető meg a megközelítése és müvelése. Mivel a szerző érzi a változás folyamatát, felhívja a hallgatók és minden érdeklődő figyelmét erre, és megkísérli összefoglalni a legalapvetőbb tendenciákat, amelyek napjainkban megfigyelhetők. Az orvostörténelem feladata ma a betegség történelmi jelcnségkénti elemzése a mindenkori kontextus tükrében. Flozzájárul a jelenkor aktuális fejlődésének jobb megértéséhez, ugyanakkor a mai gyógyeljárások anamné-
