Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 202-205. (Budapest, 2008)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS
életkorra. A csontokon észlelt elváltozások alapján jelentős volt a nőknél a csontritkulás, nemektől függetlenül a meszesedés, a gerincbántalmakat okozó porckorong-elfajulás. Az időseknél a csontkopások, a tuberkulózis, a gyermekeknél az angolkór, az időseknél a rákos elfajulások, a járványbetegségek - pestis, lepra, himlő, szifilisz, stb. A veleszületett elváltozások, illetve a halált okozó sérülések (szúrások, koponyasérülések, stb.), de jelentős volt a fogbetegség, amelyről részletes fogászati vizsgálatokat is végeztek. Orvostörténeti szempontból ez a fejezet a legfontosabb, hiszen egy adott terület - Székesfehérvár egyik körzete - teljesnek tűnő populációjának „történeti betegségvizsgálata", amelyre talán soha nem került volna sor, ha nem kapcsolódik a királysírok feltárásához. A kötet kiváló képanyagot és több arcrekonstrukció felvételeit közli. Ugyancsak említésre méltó az a több száz oldalas nyomtatott, a leletanyag teljes szakmai leltárát rögzítő leíró és táblázatos anyag, ami a laikusoknak kevés, de a szakembereknek annál több ismeretet nyújt. Kapronczay Károly Flamm, Heinz: Die ersten Infektions- oder Pest-Ordnungen in den österreichischen Erblanden, im fürstlichen Erzstift Salzburg und im Innviertel im 16. Jahrhundert. [Veröffentlichungen der Kommission für Geschichte der Naturwissenschaften, Mathematik und Medizin, Nr. 58]. Wien, Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, 2008. S. 75, ill. Dicséretes vállalkozás ez a szép kivitelezésű, igényes összeállítású és haszonnal forgatható könyv, anyagát a szerző valamennyi számba jöhető egyházi és állami könyvtárból, levéltárból és egyéb gyűjteményekből állította össze. A ma még fellelhető pestis-rendelkezések, - akár kézirat, könyv, avagy egylapos falragaszok, szórólapok és más ismertető nyomtatványok, legyenek is azok - elsősorban az osztrák örökös tartományok, a salzburgi székeskáptalan és a szomszédos bajor területek törvényeit képezik, amelyek az általános rendelkezések mellett ugyan lokális eljárásokat is tartalmaznak, de mindenképpen kölcsönösen hatottak egymásra. A Német római Birodalomban is a 16. században jelentek meg az első pestis-rendelkezések, a Habsburg Birodalom tehát semmiképpen nem nevezhető elmaradottnak ebből a szempontból. Műfaját tekintve: mandátum, traktátus, rendelkezés, törvény, pátens név alatt jelentek meg e szigorú előírások, amelyeknek megszólítottja mindig a „közember", aki olvasni tudott. Szerzőjük legtöbbször anonim orvos, aki mindig hivatkozik egy uralkodóra - főleg Ferdinánd főhercegre - akinek udvari orvosa Hans Salzman sokat tett e rendelkezések megfogalmazása és terjesztése érdekében. Kiadójuk a tartomány ura, egyházi és világi (állami) hatóságok, kormányok, lokális elöljárók, olyan szervek, amelyekre figyelni kell, személyiségek, akiknek rendelkezéseit nem szabad megszegni, mert súlyos büntetést, sőt vagyonvesztést vonhat maga után. Ezek az intézkedések a népegészségügy érdekében történtek, és szigorúan vették őket a maguk korában. A rendelkezések felépítése nem sok változatosságot mutat. Mindig megnevezik a járvány kitörésének okát, amely elsősorban isteni harag és büntetés, de az égen tapasztalható konstelláció: a Nap, Hold és bolygók állása is okozhat járványt. Mindig megnevezik a romlott levegőt, a mérgezett ételeket és italokat, amit az ember elfogyaszt, vagyis a hibás táplálkozást. Mindebből már adódnak a járványellenes rendszabályok is: misék, processziók, áldozás, engesztelés, de a levegő tisztítása is füstöléssel, szellőztetéssel, az ételek kiválasztása, a környezet, a test tisztán tartása is említést nyer. Rendelkezés történik a betegek izolálásáról, (betegházak, ispotályok, kórházak és egyéb lehetőségek teremtéséről), a halottak eltemetéséről. Szólnak a személyzetről is, (orvosok, érvágók, borbélyok, ápolók, beteghordozók, ételvivők, halotlvivők), és mindezek fizetéséről is, amit a beteg - ha tehetős - maga volt köteles megtéríteni. A könyv rendkívül értékes számunkra, mert kronológiai sorrendben közli a terület valamennyi járványrendelkczését, továbbá egy glosszáriumot a középfelnémet szavakról és kifejezésekről, amelyek ma már nem, vagy csak nehezen felismerhetők. Mivel a Habsburg Birodalom soknemzetiségű, az örökös tartományok pedig saját nyelvjárással rendelkeznek, ez különösen üdvözölhető. Az irodalomjegyzék felhívja a témában elmélyülni szándékozó nyelvjáráskutatók figyelmét a szöveg helyes értelmezésére.
