Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - PÁSZTOR Emil: Orvosegyetemi oktatás hazánkban 1769 és 1971 között, különös hangsúllyal az anatómiára és a koponyatanra
Mihálkovics tudománypolitikai aktivitására utal az 1894-ben, az MTA-ban tartott előadása az ország harmadik egyetemének felállítására vonatkozóan, amelyet később részletezünk. Az 1870-es években nagyarányú fejlesztéssel és nagyszabású építkezésekkel indult meg az egyetem modernizálása. Lenhossék József irányítása alatt 1878-ban épült meg a belső klinikai telep területében az első modern Anatómiai Intézet. Innen később települt mai helyére. Az oktatási igények növekedése 20 évvel később további terjeszkedést követelt, Mihálkovics Géza irányításával, létrejönnek azok az intézetek, amelyek ma is működnek. Az 192l-es törvények, amelyek a Budapestre menekült egyetemek helyzetét is tisztázzák, a pesti egyetemnek a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem nevet adja, Ez az elnevezés 1950-ben változik Eötvös Loránd Tudományegyetemre (ELTE). Ugyanakkor (1950-ben) az orvosegyetemek az Egészségügyi Minisztérium irányítása alá kerülnek, így válik önállóvá Budapesten a Semmelweis Orvostudományi Egyetem (SOTE). 2000. január l-jén az Országgyűlés 1999. évi LII. törvénye alapján a Semmelweis Orvostudományi Egyetem, a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Orvostovábbképző (időközben Egészségtudományi) Karával és Egészségügyi Főiskolai Karával, továbbá a Magyar Testnevelési Egyetemmel integrálódott Semmelweis Egyetemmé. Visszatérve a történtekhez, 1882-ben a munka bizonyos fokú szétválasztásával megalakult a I. és a II. sz Anatómiai Intézet. Az I.sz. Anatómiai Intézetben az anatómia oktatását (már 1859-től) 1888-ig Lenhossék József, 1888-1899-ig Mihálkovics Géza, 1899-1934-ig Lenhossék Mihály, 1934-1961-ig Kiss Ferenc, 196l-l963-ig Donath Tibor, 1963-1977-ig Szentágothai János vezette. 1977-1994 között Tömből Teréz, akinek Tájanatómia c. tankönyve megírásában Csillik Bertalan és Kubik István is részt vettek. 1994-2004 között Réthelyi Miklós, 2004 óta Csillag András a tanszék vezetője. A II. sz. Anatómiai Intézetben főleg a biológia, a szövettan és a fejlődéstan oktatása történt. Kutatásaikkal nemzetközi elismerést nyertek: Thanhoffer Lajos (1843-1909) 1872ben lett a szövettan, 1890-től pedig a bonctan rendes tanára. 1880-ban jelent meg A mikroszkóp és alkalmazása című könyve, amelyet németre és oroszra is lefordítottak.. Az összehasonlító élet- és szövettan alapvonalai c. munkája 1883-ban került kiadásra. Az MTA levelező (1880) és rendes (1891) tagja lett. Tellyesniczky Kálmán (1868-1932) 1911-1930 között a bonctan tanára, de sejttani munkái voltak jelentősek. 1900-ban jelent meg A művészeti boncolástan c. munkája. Tellyesniczky legnagyobb érdeme, hogy felismerte a korszak két jelentős anatómiai tanulmánya magyarra fordításának fontosságát. A Reinke 2S által írt anatómiakönyvet útmutatásával fordították magyarra ((Universitas Könyvkiadó Társaság, Budapest, 1913), munkatársak voltak: Melkovics Rezső, Davida Jenő, Melczer Miklós, Lóránd Hugó, Russay Gábor, Virágh Mária). A másik jelentős munka a Toldt-atlasz, amelynek magyar nyelvű kiadása szintén Tellyesniczky irányításával történt A két munka közel egyidejűsége lehetővé tette, hogy az 594-oldalas tankönyv margóján a témának megfelelően az atlasz ábra-száma meg van adva. Például a koponyát, a koponyacsontokat és azok izületeit tárgyaló a 35-40 oldalnyi szöveg margóján a Toldt-atlasz ábrái a 108-122 számok alatt találhatók. A két munka együttes tanulmányozása a megértést nagyon elősegíti. A koponya fontosabb átmérőinél a németek által használatos értékeket ismertetik. A Reinke-Tellyesniczky tankönyv nagyon pontosan határozza meg az anatómia fe2X Friedrich Berthold Reinke (1862-1919) híres német anatómus.
