Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - FAZEKAS Tamás: A pitvarremegés áttekintő története

nek mozgásáról) cimű munkájában cáfolta. Müve 1654-ben Rotterdamban angolul is megjelent. Az utóbbi kiadás címében már a circulatio szó is szerepelt. Harvey Páduában (Padovában) végezte orvosi tanulmányait, ott, ahol korábban az új bonctan megteremtője, a németalföldi származású Andreas Vesalius (1514—1564) is tanított. Élethosszig nagyon hatottak rá azok a páduai anatómusok, akiktől fiatal korában tanult, köztük a vénabillentyüket fölfedező Hieronymus Fabricius (olasz nevén Fabrizio dAcquapendente; 1537— 1619). Miután 1602-ben orvosként visszatért Angliába, feleségül vette Elisabeth Browne-t, Lancelot Browne-nak, I. Erzsébet, majd I. Jakab orvosának lányát. Nem csoda, hogy 1607ben beválasztották a Királyi Orvosi Kollégium tagjai közé. Harvey 1618-ban I. Jakab, majd I. Károly udvari orvosa lett, ennél fogva részt kellett vennie a királyi vadászatokon. Melegés hidegvérű vad- és háziállatokon végzett élveboncolásokat, úgyhogy közvetlenül tanulmányozta szívműködésüket és vérük mozgását. Tárgyszerű kérdésföltevései és a viviszekciók során gyűjtött megfigyelések vezettek az orvostudomány egyik legnagyobb fölfedezéséhez, a vérkeringés mechanizmusának megfejtéséhez, O írta le először, hogy a szív összehúzódása a jobb pitvarban kezdődik, s észrevette azt is, hogy legtovább, - a halálig - a jobb fülese ver, és ez amellett szól, hogy „az élet benne marad meg utoljára" („ultimum moriens"). így írt: „ The movement is seen to begin from the auricles and to pass to the ventricles. With everything becoming more sluggish as the heart lies dying [...], these two movements become separated by an interval of inactivity [...] finally as it sinks to death (the ventricle) ceases to reply with a proper movement to the pulsating auricle [...] But I [...] have noticed, that [...] even the right auricle were ceasing to beat and appeared on the point of death, an obscure movement, undulation/palpitation had clearly continued in the right auricular blood itself... " (A mozgás a pitvarokban kezdődik, és áthalad a kamrákra [...] ahogy az elhaló szívben minden renyhül, a pitvarok és kamrák működése szeparálódik [...], s végül, ahogy a halál beáll, a kamra nem válaszol megfelelő mozgással a pitvar pulzációjára [...], de azt is észrevettem, hogy miután a jobb pitvar már nem húzódott össze, és úgy látszott, itt van meghalásának ideje, a jobb pitvari vér zavaros mozgása, vonaglása tovább folytatódott. [A szerző fordítása.] Másutt így fogalmazott: „A pulzus, amelyet az artériákon érzünk, nem egyéb, mint a vér impulziója, amelyet a szív kelt." Harvey személyiségéről kevés adatunk van. Úgy tudjuk, alacsony termetű, napbarnította férfi volt, és már halála előtt húsz évvel megőszült. Öregkorában, amikor szüksége volt „vére fölmelegítésére", „igen fiatal fehércselédek" segítségét vette igénybe. 1657. június 3-án szélütésben halt meg. Jean-Baptiste de Senac (1693—1770) a klinikai és kórbonctani észleletek szorgos összevetése alapján arra következtetett, hogy az ütőérverés szabálytalansága, a pangásos szívelégtelenség (amelyet régebben cardial is /«compensationak, a 20. század második felében inkább ífecompensationak neveztek) kialakulása és a bal pitvar-kamrai (mitralis) billentyüszájadék szűkülete között oksági kapcsolat van. A mitralis billentyühiba és a pitvarfibrilláció közötti klinikai-patológiai összefüggést részletesen Traité des maladies du coeur című híres könyve második kiadásában taglalta (1783). De Senac a gyors, rendetlen szívműködést rebellis palpitationak nevezte. A mitralisbillentyü-stenosis és szabálytalan, egyenlőtlen artériás pulzus együttes előfordulását 1827-ben az arrhythmogen syncope (Morgagni-Adams-Stokes szindróma) egyik névadója, az ír sebészorvos Robert Adams (1791—1875) is leírta. Az akkor még mindennapos reumás láz (febris/pancarditis rheumatica) következtében kialakuló mitralisbillentyű-szükület és a pitvarremegés gyakori tár-