Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - FAZEKAS Tamás: A pitvarremegés áttekintő története

prognosztikai jelentőséget tulajdonítottak [„sphygmos" (gör.) = érverés, pulzus; sphygmologia = pulzustan). Idetartozik, hogy az utóbbi negyedszázadban több tucat, nagy elemszámú (összességében több mint százezer embert évtizedeken át követő) epidemiológiai és csoportos vizsgálat bizonyította a pulzusszám (szívfrekvencia) és az élettartam közötti fordított összefüggést. Az eredmények egybehangzóan alátámasztották, hogy a 84/percnél nagyobb nyugalmi pulzuszám és a szívfrekvencia-változékonyság (a legnagyobb és legkisebb pulzuszám közötti különbség) csökkenése egészséges és szívérbeteg populációkban egyaránt a teljes és cardiovascularis halálozás növekedésével jár. A nyugalomban is szapora pulzus tehát a halál önálló kockázati tényezője és elő(re)jelzője. Közismert, hogy a lassú szívverésü állatok (bálna, teknősbéka, elefánt) sokkal hosszabb ideig élnek, mint a nagy szívfrekvenciájú, kistermetű emlősök (egér, patkány, hörcsög, nyúl). Másfelől, minél nagyobb a szív mérete/tömege, annál kifejezettebb fibrillációkészsége, amelyet persze a szívizom állapota és az arrhythmogen tényező(k) jelenléte (pl. heveny ischaemia, ioncsatorna-génhiba, kihűlés stb.) nagymértékben befolyásol. Az aránylag nagy szívvel bíró emlősállatok (ló, majom, kecske, kutya) és az „evolúciós piramis" csúcsán lévő ember (Homo sapiens) hajlamos pitvar- és kamraremegésre. A humán paroxysmalis pitvarfibrilláció gyakran néhány órán vagy egy-két napon belül magától - gyógyszeradás és/vagy elektromos beavatkozás (mesterséges sinusritmus-helyreállítás = cardioversio) nélkül - megszűnik, a szívkamrák remegésének (egérben, patkányban, macskában nagyon gyakori) spontán abbamaradása azonban emberben szakirodalmi ritkaság. Ilyen esetekben általában huzamos (percekig tartó) és visszaviszatérő, kamraremegés látszatát keltő, kaotikus, polimorf (torsades de pointes) ventricularis tachycardiáról (VT) volt/van szó (Wiggers „pszeudofibrillációnak" nevezte), amely a betegek kb. négyötödében sponte sua abbamarad. Az ősi kultúrák közös vonása, hogy a szívet az érzés, az akarat, a gondolkozás és/vagy a lélek székhelyének tekintették. A népi beszéd mindmáig megőrizte ezt az ősi képzettársítást, és számos nyelv, köztük a miénk is, nagyon gazdag a szívvel kapcsolatos szólásokban („ami a szívén, a száján"; „aranyból van a szíve", „majd kiugrik a szíve", elszorul/sajog/meghasad a szíve"). Forgács Tamás (* 1959) átfogó akadémiai szólásgyüjteményében hat lapon sorolja föl a szívre vonatkozó állandósult szókapcsolatokat, (köz)mondásokat. Az antik medicina egyik kiindulópontja az egyiptomi metutan, melynek kielmélői összekapcsolták a vér és a levegő (pneuma-doktrína) szervezeten belül elképzelt útját. Az óegyiptomiak már (másfél évezreddel a görög orvostudomány előtt) központi szervnek tartották a szívet. Az Ebers-papirus Az orvos titkos könyvének kezdete c. (99, 1—23) része a szívvel foglalkozik. Fölismerték a szívcsúcslökés és a verőérlökés egyidejűségét, a pulzus vizsgálatának diagnosztikai fontosságát. Megállapították, hogy „amikor a szív remeg, és több zsír van a bal mell alatt, vedd figyelembe a kissé süllyedő szívet, amely a betegség miatt kitágul [...]; „amikor valakinek az a sorsa, hogy felmenjen a magasságokba, vedd figyelembe, hogy a szív az, amely ezt eldönti" (idézi Lozsádi Károly * 1935). „Ha a szív remeg, kevés az ereje és legyengül, beteggé lesz, és közel a halál" (Ebers-papirusz; Brewer). E mondatok inkább a kamraremegés okozta „másodpercszívhalállal" hozhatók összefüggésbe, orvostörténeti szempontból azonban a pitvarfibrilláció történetének áttekintése közben sem érdektelenek. Az egyik gyógyító kínai császár, Huang Di (Kr. e. 2695—2589) értekezésében (Huang Di Neijin = The Yellow Emperor's Canon of Internal Medicine) szintén utalt a szabálytalan ütőérverésre: „When the pulse is irregular and tremu-