Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - FAZEKAS Tamás: A pitvarremegés áttekintő története

A PITVARREMEGÉS ÁTTEKINTŐ TÖRTÉNETE FAZEKAS TAMÁS „ A múlt maradandóbb a jelennél, hiszen a jelen hamar a múltba tűnik. " Hajdú Tibor A pitvarfibrilláció (pitvarremegés, -csillámlás; Vorhofflimmern; auricular/atrial fibrillation) a leggyakoribb tartós (> 30 s) humán szívütemzavar, melyet a jelenkori kardiológia egyik eminens személyisége, Eugene Braunwald (*1929) joggal nevezett „új cardiovascularis járványnak". Ami a pitvar szó eredetét illeti, átriumnak a klasszikus görög-római korban a ház központi szobáját nevezték, ahová a tűzhelyet építették; a füst az eleinte zárt, később nyitott tetővel épített helyiség falait befeketítette [ater (lat.) = fénytelen, sötét]. Az átrium szó manapság az előcsarnok/fogadóterem szinonimája; ez a jelentéstartalom jól tükrözi a visszerekből a szívbe ömlő vért befogadó és a kamrákba továbbító pitvarok anatómiai helyzetét, funkcióját. A pitvarfibrilláció lényege, hogy a szívizomrostok az Arthur Berridale Keith (1866— 1955) és Martin William Flack (1882—1931) fölfedezte fiziológiás szívritmusvezérlő {pacemaker) régió, a jobb pitvar cranialis részében elhelyezkedő sinuscsomó elektromos irányítása alól kikerülve, óriási (400—800/min) frekvenciával, rendezetlenül remegnek, csillámlanak („fibrillálnak"), mechanikai működésük (összehúzódásuk/ellazulásuk) pedig teljesen megszűnik. Az elektrokardiogramon (EKG-n) a szabályos sinuatrialis depolarizációt megjelenítő P-hullám eltűnik, s helyette, a kaotikus elektromos tevékenység megnyilvánulásaként, fibrillációs (f) hullámok láthatók. Az /-hullámok alakja és nagysága folyton-folyvást változik, s esetenként a testfelszínről elvezetett EKG-n nem is láthatók: ilyenkor csak az izoelektromos/diasztolés (alap)vonal finom undulációja és/vagy az RRidőszakaszok különbözősége, a kamraműködés és a verőérlökés irregularitása jelzi a pitvarremegés fönnálltát. A szabálytalan kamraműködés (abszolút arrhythmia) oka, hogy a vonagló pitvarok túl sok ingerülettel „bombázzák" a Ludwig Aschoff (1866—1942) és Sunao Tawara (1873—1952) által fölfedezett atrioventricularis (AV) csomót: az „átvezetett" kamrafrekvenciát az AV-nodalis effektív refrakter periódus (ERP), az AV-csomó funkcionális anatómiai állapota és pillanatnyi autonóm idegrendszeri tónusa határozza meg. A tömérdek pitvari impulzusból csak azok jutnak le a normális ingerületvezető (AV-His-TawaraPurkinje) rendszeren keresztül a szívkamrákba, amelyek az AV-nodalis ERP után érnek az AV-junctiohoz. Következésképp a depolarizációs frontok véletlenszerűen aktiválják a kamrákat, úgyhogy a szívműködés és a kamraszisztolétől gerjesztett ütőérpulzus teljesen